Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Si, allt detta hafver mitt öga sett, och mitt öra hört, och hafver det förstått.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Det I veten, det vet jag ock, och är intet ringare än I;
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Dock vill jag tala om den Allsmägtiga, och hafver vilja till att träta med Gud.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Ty I uttyden det falskeliga, och ären alle onyttige läkare.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Ack! att I kunden tiga, så vorden I vise.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Hörer dock mitt straff, och akter på sakena, der jag talar om.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Viljen I försvara Gud med orätt; och för honom bruka svek?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Viljen I anse hans person? Viljen I gifva eder i försvar för Gud?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Skall det ock blifva eder väl gångandes, då han skall döma eder? Menen I, att I skolen gäcka honom, såsom man gäckar ena mennisko?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
Han varder eder straffandes, om I hemliga ansen personen.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Månn han icke förskräcka eder, när han kommer fram? Och hans fruktan varder fallandes öfver eder.
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Edor åminnelse varder liknad vid asko, och edra rygger skola vara såsom en lerhop.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Tiger för mig, att jag må tala; det skall icke fela för mig.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Hvi skall jag bita mitt kött med mina tänder, och sätta mina själ i mina händer?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Si, han varder mig dock dräpandes, och jag kan icke afbidat; dock vill jag straffa mina vägar för honom.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Han blifver ju min helsa; ty ingen skrymtare kommer för honom.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Hörer mitt tal, och min uttydelse för edor öron.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Si, jag hafver allaredo sagt domen af; jag vet, att jag varder rättfärdig.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Ho är den som vill gå till rätta med mig? Men nu måste jag tiga, och förgås.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Tveggehanda gör mig icke; så vill jag icke gömma mig bort för dig.
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Låt dina hand vara långt ifrå mig, och din förskräckelse förskräcke mig icke.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Kalla mig, och jag vill svara dig; eller jag vill tala, och svara du mig.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
Huru många äro mina missgerningar och synder? Låt mig få veta min öfverträdelse och synder.
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Hvi fördöljer du ditt ansigte, och håller mig för din fienda?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Vill du så hård vara emot ett flygande löf; och förfölja ett torrt halmstrå?
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
Ty du tillskrifver mig bedröfvelse, och vill förderfva mig för mins ungdoms synders skull.
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Du hafver satt min fot i en stock, och gifver akt på alla mina stigar, och ser på all min fotspår;
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
Jag, som dock förgås som ett ruttet as, och som ett kläde, det ätet varder af mal.
