Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Ciertamente mis ojos vieron todo esto. Mis oídos lo escucharon y entendieron.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Como ustedes lo saben, yo también lo sé. En nada soy menos que ustedes.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Pero en verdad yo me dirijo a ʼEL-Shadday, porque quiero disputar con ʼElohim.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Ustedes son forjadores de mentiras. Médicos inútiles son todos ustedes.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
¡Ojalá callaran por completo! Esto sería sabiduría.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Escuchen mi argumento y atiendan las contenciones de mis labios.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
¿Dirán ustedes perversidades a favor de ʼElohim? ¿Hablarán engaño a favor de Él?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
¿Mostrarán parcialidad a su favor? ¿Contenderán ustedes a favor de ʼElohim?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
¿Les irá bien cuando Él los escudriñe? ¿Se burlarán de Él como el que se burla de un hombre?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
Ciertamente los reprenderá, si en secreto son parciales.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
¿No los aterrorizará su majestad, y caerá su terror sobre ustedes?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Sus dichos memorables serán proverbios de polvo, y sus defensas serán de barro.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Callen y hablaré yo. ¡Y que me venga lo que venga!
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
¿Por qué debo tomar mi carne entre mis dientes, y colocar mi vida en mis manos?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Ciertamente aunque me mate, en Él esperaré, pero defenderé mis caminos delante de Él.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Esto también será mi salvación, porque no llegará ante su presencia el impío.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Escuchen con atención lo que digo. Mi declaración entre en sus oídos:
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Ciertamente preparé mi defensa. Sé que seré declarado justo.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
¿Quiere alguno contender conmigo? Porque si ahora callo, moriría.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Solo dos cosas no hagas conmigo, y no me esconderé de tu Presencia:
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Aparta de sobre mí tu mano, y no me espante tu terror.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Llama luego y yo responderé, o yo hablaré y Tú me responderás.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
¿Cuántas son mis iniquidades y pecados? Hazme saber mi transgresión y mi pecado.
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
¿Por qué ocultas tu rostro y me consideras tu enemigo?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
¿Quebrantas una hoja volandera, y persigues un pasto seco?
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
Escribes contra mí cosas amargas y me haces heredar las iniquidades de mi juventud.
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Colocas mis pies en el cepo. Vigilas todos mis caminos. Trazas un límite para las plantas de mis pies.
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
Mi cuerpo se desgasta como cosa podrida, como ropa vieja comida de polilla.
