< Jób 13 >

1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
“Todo esto lo han visto mis ojos; mis oídos lo han oído y lo comprendieron.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Lo que vosotros sabéis, lo sé yo también, no soy inferior a vosotros.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Mas quiero hablar con el Todopoderoso, mi anhelo es discutir con Dios.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Vosotros fraguáis mentiras; sois médicos inútiles todos.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Callaos, por fin; que os será reputado por sabiduría.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Oíd, por favor, mi defensa y prestad atención a las razones que alega mi boca.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
¿Queréis acaso hablar falsedades en favor de Dios, decir mentiras en obsequio suyo?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
¿Pretendéis prestarle favores, patrocinar la causa de Dios?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
¿Os sería grato que Él os sondease, o pensáis engañarlo como se engaña a un hombre?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
Os reprenderá sin falta, si solapadamente sois parciales.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
¿No os causa miedo su majestad? ¿No caerá sobre vosotros su espanto?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Vuestros argumentos son necedades, y vuestras fortalezas, fortalezas de barro.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Callaos, que yo hablaré; venga sobre mí lo que viniere.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Sea lo que fuere, tomaré mi carne entre mis dientes, y pondré mi alma en mi mano.
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Aunque Él me matase y yo nada tuviese que esperar, defendería ante Él mi conducta.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Al fin Él mismo me defenderá; porque el impío no puede comparecer en su presencia.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Escuchad atentamente mi palabra, mis argumentos os penetren el oído.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Tengo bien preparada (mi) causa, y sé que seré justificado.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
¿Quién quiere litigar conmigo? pues si yo callara, me moriría.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Solo dos cosas alejes de mí; y no me esconderé de tu presencia:
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
que retires de mí tu mano, y no me espanten más tus terrores.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Luego llama, y yo contestaré; o hablaré yo, y Tú me respondes.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
¿Cuántos son mis delitos y pecados? Dime mis faltas y transgresiones.
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
¿Por qué ocultas tu rostro, y me tienes por enemigo tuyo?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
¿Quieres aterrar una hoja que lleva el viento, perseguir una paja reseca?
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
Porque decretas contra mí penas tan amargas, y me imputas las faltas de mi mocedad.
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Pones mis pies en el cepo, observas todos mis pasos y acechas las plantas de mis pies.
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
Me consumo como un (leño) carcomido, como ropa roída por la polilla.”

< Jób 13 >