< Jób 13 >

1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Glej, moje oko je vse to videlo, moje uho je to slišalo in razumelo.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Kar veste vi, isto vem tudi jaz. Nisem slabši od vas.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Zagotovo bi govoril Vsemogočnemu in želim si, da bi razpravljal z Bogom.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Toda vi ste ponarejevalci laži, vi vsi ste zdravniki brez vrednosti.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Oh, da bi vsi skupaj molčali! To bi bila vaša modrost.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Poslušajte torej moje zagovarjanje in prisluhnite prošnjam mojih ustnic.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Mar boste zlobno govorili za Boga? In varljivo govorili zanj?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Mar boste sprejeli njegovo osebo? Mar se boste potegovali za Boga?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Ali je dobro, da bi vas on preiskal? Ali kakor en človek zasmehuje drugega ali tako vi zasmehujete njega?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
Zagotovo vas bo grajal, če naskrivaj sprejemate osebe.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Mar vas ne bo njegova odličnost prestrašila? In njegova groza padla na vas?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Vaši spomini so podobni pepelu, vaša telesa ilovnatim telesom.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Molčite, pustite me samega, da lahko govorim in naj pride name kar hoče.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Čemu jemljem svoje meso v svoje zobe in svoje življenje polagam v svojo roko?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Čeprav me ubije, bom jaz vendar zaupal vanj; toda svoje lastne poti bom ohranil pred njim.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
On bo tudi rešitev moje duše, kajti hinavec ne bo prišel predenj.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Marljivo prisluhnite mojemu govoru in moji izjavi s svojimi ušesi.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Glejte torej, zapovedal sem svojo stvar; vem, da bom opravičen.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Kdo je tisti, ki se bo pravdal z menoj? Kajti sedaj, če zadržim svoj jezik, bom izročil duha.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Samo ne storite mi dveh stvari, potem se ne bom skril pred teboj.
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Umakni svojo roko daleč od mene in naj me tvoja groza ne stori prestrašenega.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Potem kliči in jaz ti bom odgovoril. Ali naj jaz govorim in ti mi odgovori.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
Kako številne so moje krivičnosti in grehi? Naredi mi, da spoznam svoj prestopek in svoj greh.
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Zakaj skrivaš svoj obraz in me šteješ za svojega sovražnika?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Hočeš zlomiti list, gnan sem ter tja? Hočeš zasledovati suho strnišče?
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
Kajti zoper mene pišeš grenke stvari in me delaš, da posedujem krivičnosti svoje mladosti.
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Moja stopala polagaš v klade in ozko gledaš na vse moje steze. Odtis postavljaš na pete mojih stopal.
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
In on, kakor razpadajoča stvar, požira kakor obleko, ki je pojedena od molja.

< Jób 13 >