Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Eis que meus olhos têm visto tudo [isto]; meus ouvidos o ouviram, e entenderam.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Assim como vós o sabeis, eu também o sei; não sou inferior a vós.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Mas eu falarei com o Todo-Poderoso, e quero me defender para com Deus.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Pois na verdade vós sois inventores de mentiras; todos vós sois médicos inúteis.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Bom seria se vos calásseis por completo, pois seria sabedoria de vossa parte.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Ouvi agora meu argumento, e prestai atenção aos argumentos de meus lábios.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Por acaso falareis perversidade por Deus, e por ele falareis engano?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Fareis acepção de sua pessoa? Brigareis em defesa de Deus?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Seria bom [para vós] se ele vos investigasse? Enganareis a ele como se engana a algum homem?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
Certamente ele vos repreenderá, se em oculto fizerdes acepção de pessoas.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Por acaso a majestade dele não vos espantará? E o temor dele não cairá sobre sobre vós?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Vossos conceitos são provérbios de cinzas; vossas defesas são como defesas de lama.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Calai-vos diante de mim, e eu falarei; e venha sobre mim o que vier.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Por que tiraria eu minha carne com meus dentes, e poria minha alma em minha mão?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Eis que, ainda que ele me mate, nele esperarei; porém defenderei meus caminhos diante dele.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Ele mesmo será minha salvação; pois o hipócrita não virá perante ele.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Ouvi com atenção minhas palavras, e com vossos ouvidos minha declaração.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Eis que já tenho preparado minha causa; sei que serei considerado justo.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Quem é o que brigará comigo? Pois então eu me calaria e morreria.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Somente duas coisas não faças comigo; então eu não me esconderei de teu rosto:
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Afasta tua mão de sobre mim, e teu terror não me espante.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Chama, e eu responderei; ou eu falarei, e tu me responde.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
Quantas culpas e pecados eu tenho? Faze-me saber minha transgressão e meu pecado.
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Por que escondes teu rosto, e me consideras teu inimigo?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Por acaso quebrarás a folha arrebatada [pelo vento]? E perseguirás a palha seca?
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
Por que escreves contra mim amarguras, e me fazes herdar as transgressões de minha juventude?
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Também pões meus pés no tronco, e observas todos os meus caminhos. Tu pões limites às solas dos meus pés.
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
Eu me consumo como a podridão, como uma roupa que a traça rói.
