Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Eis que tudo isto viram os meus olhos, e os meus ouvidos o ouviram e entenderam.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Como vós o sabeis, o sei eu também; não vos sou inferior.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Mas eu falarei ao Todo-poderoso, e quero defender-me para com Deus.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Vós porém sois inventores de mentiras, e vós todos médicos que não valem nada.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Oxalá vos calasseis de todo! que isso seria a vossa sabedoria.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Ouvi agora a minha defesa, e escutai os argumentos dos meus lábios.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Porventura por Deus falareis perversidade? e por ele falareis engano?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Ou fareis aceitação da sua pessoa? ou contendereis por Deus?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Ser-vos-ia bom, se ele vos esquadrinhasse? ou zombareis dele, como se zomba de algum homem?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
Certamente vos repreenderá, se em oculto fizerdes aceitação de pessoas.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Porventura não vos espantará a sua alteza? e não cairá sobre vós o seu temor?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
As vossas memórias são como a cinza: as vossas alturas como alturas de lodo.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Calai-vos perante mim, e falarei eu, e que fique aliviado algum tanto.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Por que razão tomo eu a minha carne com os meus dentes, e ponho a minha vida na minha mão?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Ainda que me matasse, nele esperarei; contudo os meus caminhos defenderei diante dele.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Também ele será a salvação minha: porém o hipócrita não virá perante o seu rosto
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Ouvi com atenção as minhas razões, e com os vossos ouvidos a minha declaração.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Eis que já tenho ordenado a minha causa, e sei que serei achado justo.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Quem é o que contenderá comigo? se eu agora me calasse, daria o espírito.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Duas coisas somente não faças para comigo; então me não esconderei do teu rosto:
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Desvia a tua mão para longe, de sobre mim, e não me espante o teu terror.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Chama, pois, e eu responderei; ou eu falarei, e tu responde-me.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
Quantas culpas e pecados tenho eu? notifica-me a minha transgressão e o meu pecado.
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Porque escondes o teu rosto, e me tens por teu inimigo?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Porventura quebrantarás a folha arrebatada do vento? e perseguirás o restolho seco?
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
Porque escreves contra mim amarguras e me fazes herdar as culpas da minha mocidade?
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Também pões no tronco os meus pés, e observas todos os meus caminhos, e marcas as solas dos meus pés.
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
Envelhecendo-se entretanto ele com a podridão, e como o vestido, ao qual roi a traça.
