Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Se, alt sammen har mitt øie sett, mitt øre hørt og merket sig.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Det I vet, vet også jeg; jeg står ikke tilbake for eder.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Men jeg vil tale til den Allmektige, og jeg har lyst til å rettferdiggjøre mig for Gud.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Men I spinner løgn sammen, I er alle dårlige læger.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Gid I vilde tie stille! Det skulde bli regnet eder til visdom.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Hør nu på min tilrettevisning og merk på refselsene fra mine leber!
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Vil I tale urett til forsvar for Gud, og vil I til hans forsvar tale svik?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Vil I ta hans parti, eller vil I være sakførere for Gud?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Vil det gå eder godt når han ransaker eder, eller vil I narre ham, som en narrer et menneske?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
Han vil tukte eder, om I i lønndom tar parti for ham.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Vil ikke hans høihet forferde eder, og redselen for ham falle over eder?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Eders tankesprog er askesprog; eders skanser blir til skanser av ler.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Ti, la mig være, så jeg kan tale, så får det komme over mig hvad det vil!
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Hvorfor skulde jeg bære mitt kjøtt mellem mine tenner? Jeg vil legge mitt liv i min hånd.
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Se, han vil drepe mig - jeg venter på ham; jeg vil bare rettferdiggjøre mine veier for hans åsyn.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Også det skal bli mig til frelse; for ingen gudløs kommer for hans åsyn.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Hør da nøie på mitt ord og la min forklaring trenge inn i eders ører!
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Se, jeg har saken i orden; jeg vet jeg skal få rett.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Hvem er den som vil gå i rette med mig? Ja, da vil jeg tie og opgi ånden.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Bare to ting må du ikke gjøre mot mig, da skal jeg ikke skjule mig for ditt åsyn:
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Ta din hånd bort fra mig, og la ikke dine redsler forferde mig!
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Så kall da, og jeg skal svare; eller la mig tale, og svar du mig!
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
Hvor mange misgjerninger og synder har jeg? La mig få vite min brøde og min synd!
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Hvorfor skjuler du ditt åsyn og holder mig for din fiende?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Vil du skremme et bortblåst blad og forfølge det tørre strå? -
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
siden du idømmer mig så hårde lidelser og lar mig arve min ungdoms misgjerninger
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
og setter mine føtter i stokken og vokter på alle mine veier og drar en ring om mine fotsåler,
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
og dette gjør du mot en som tæres bort som makk-ett tre, som et klædebon møllet har ett.
