Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Nana, kua kitea katoatia tenei e toku kanohi, kua rongo toku taringa, kua mohio.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Ko ta koutou e mohio na, ko taku ano tena e mohio nei: kahore hoki ahau i hoki iho i a koutou.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Ina, e whai kupu ano ahau ki te Kaha Rawa: a e hiahia ana ki te korerorero ki te Atua.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Ko koutou ia, he hunga tito i te teka, he rata horihori noa koutou katoa.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Te pai na, me i mutu rawa a koutou korero! Ko to koutou whakaaro nui hoki tena.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Tena ra, whakarongo mai ki taku tautohe, maharatia nga whawhai a oku ngutu.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Me tautoko ta te Atua ki te kupu kino? me tautoko ranei tana ki te tinihanga?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Ka whakapai kanohi koia koutou ki a ia? Ma koutou ranei ta te Atua tautohe?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
He pai ranei kia rapua ta koutou e ia? E maminga ranei koutou ki a ia, e pera me tetahi ka maminga nei ki te tangata?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
He pono ka whakahe ia ki a koutou ki te whakapai puku koutou i te kanohi.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
E kore ranei koutou e mataku ki tona nui? E kore ranei te wehi ki a ia e tau ki a koutou?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Ko a koutou pepeha nunui he whakatauki no te pungarehu, ko o koutou parepare he parepare paru.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Kati te korero, waiho noa iho ahau, kia korero ai ahau, ahakoa pa mai te aha ki ahau.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
He aha oku kikokiko i ngaua ai e oku niho? He aha toku wairua i waiho ai e ahau i roto i toku ringa?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Ahakoa whakamate noa ia i ahau, ka tatari tonu ahau ki a ia: otiia ka mau tonu ahau ki oku ara i tona aroaro.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Ko tenei hoki hei oranga moku; e kore hoki te tangata atuakore e tae mai ki tona aroaro.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Ata whakarongo ki aku korero: kia anga mai o koutou taringa ki taku e whakapuaki nei.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Na kua takoto taku mo te whakawa; e mohio ana ahau he tika ahau.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Ko wai ia hei totohe ki ahau? Ka whakarongo puku hoki ahau aianei, a ka hemo ahau.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Engari kaua nga mea e rua e meatia mai ki ahau; katahi ahau ka kore e huna i ahau i tou mata.
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Kia matara atu tou ringa ki tawhiti i ahau; a kaua ahau e whakawehia e te mataku ki a koe.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Ko reira, mau e karanga, a maku e whakao atu; maku ranei e korero, a mau e whakahoki kupu mai ki ahau.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
Ka hia ra oku kino, oku hara? Meinga ahau kia matau ki toku he me toku hara.
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
He aha tou mata i huna ai e koe? He aha ahau i kiia ai e koe he hoariri?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
E kapokapohia ranei e koe te pakawha e puhia haeretia ana? E whaia ranei e koe te papapa maroke?
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
Kei te tuhituhi na hoki koe i nga mea kawa moku, e mea ana hoki kia riro mai i ahau nga he o toku taitamarikitanga.
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Karapitia iho e koe oku waewae ki te rakau, he mea tohu nau oku ara katoa, a he mea tuhi nau oku takahanga waewae tawhio noa:
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
Ahakoa toku rite kei te mea pirau, e memeha noa ana, kei te kakahu e kainga ana e te purehurehu.
