< Jób 13 >

1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Redzi, to visu mana acs redzējusi, mana auss dzirdējusi un to likusi vērā.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Ko jūs protat, to es arīdzan protu, jūs man neesat priekšā.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Bet es gribu runāt uz to Visuvareno, un man gribās aizbildināties tā stiprā Dieva priekšā.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Jo tiešām, jūs esat melu runātāji, jūs visi esat nelietīgi dziednieki.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Kaut jūs pavisam klusu būtu, tas jums būtu par gudrību.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Klausiet jel manu aizbildināšanos, un ņemiet vērā manas mutes tiesāšanos.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Vai gribat netaisnību runāt Dieva labad un Viņa labad izteikt viltību?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Vai Viņu gribat aizbildināt un Dievam būt pārstāvētāji?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Vai būs labi, kad Viņš jūs meklēs, vai Viņu pievilsiet, kā cilvēku pieviļ?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
Sodīt Viņš jūs sodīs, ja jūs slepeni vaigu uzlūkojat.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Vai Viņa augstība jūs neiztrūcinās un bailes no Viņa jums neuzkritīs?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Jūsu mācības būs kā pelni, un jūsu augstie vārdi kā mālu kopas.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Palieciet man klusu, un es runāšu, lai man notiek, kas notikdams.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Kāpēc man savu miesu bija zobos ņemt, un savu dvēseli likt savā rokā?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Redzi, jebšu Viņš mani nokaus, taču es uz Viņu gribu cerēt, es tikai savus ceļus gribu aizbildināt Viņa priekšā.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Jau tas man būs par pestīšanu, ka viltnieks Viņa priekšā nenāks.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Klausāties, klausāties manus vārdus, un mana valoda lai skan jūsu ausīs.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Redzat jel, es esmu gatavs uz tiesu, es zinu, ka man paliks taisnība.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Kas ar mani varētu tiesāties? Patiesi tad es ciestu klusu un mirtu.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Divas lietas tikai man nedari, tad es neapslēpšos Tavā priekšā.
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Lai Tava roka paliek tālu no manis, un Tava briesmība lai mani neizbiedē.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Tad sauc, un es atbildēšu, vai es runāšu, un Tu atbildi man.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
Cik man ir noziegumu un grēku? Dari man zināmus manus grēkus un manus pārkāpumus.
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Kāpēc Tu apslēpi Savu vaigu un mani turi par Savu ienaidnieku?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Vai Tu biedināsi šaubīgu lapu un vajāsi izkaltušus rugājus.
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
Jo Tu man nospriedi rūgtumus un lieci manīt manas jaunības noziegumus.
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Tu lieci manas kājas siekstā un glūni uz visiem maniem ceļiem un ieslēdzi manas pēdas aplokā, -
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
Un tomēr šis iznīkst kā trūdi, tā kā drēbe, ko kodes saēd.

< Jób 13 >