Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Ecce omnia hæc vidit oculus meus, et audivit auris mea, et intellexi singula.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Secundum scientiam vestram et ego novi: nec inferior vestri sum.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Sed tamen ad Omnipotentem loquar, et disputare cum Deo cupio:
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Prius vos ostendens fabricatores mendacii, et cultores perversorum dogmatum.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Atque utinam taceretis, ut putaremini esse sapientes.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Audite ergo correptionem meam, et iudicium labiorum meorum attendite.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Numquid Deus indiget vestro mendacio, ut pro illo loquamini dolos?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Numquid faciem eius accipitis, et pro Deo iudicare nitimini?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Aut placebit ei quem celare nihil potest? aut decipietur ut homo, vestris fraudulentiis?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
Ipse vos arguet, quoniam in abscondito faciem eius accipitis.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Statim ut se commoverit, turbabit vos, et terror eius irruet super vos.
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Memoria vestra comparabitur cineri, et redigentur in lutum cervices vestræ.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Tacete paulisper ut loquar quodcumque mihi mens suggesserit.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Quare lacero carnes meas dentibus meis, et animam meam porto in manibus meis?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Etiam si occiderit me, in ipso sperabo: verumtamen vias meas in conspectu eius arguam.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Et ipse erit salvator meus: non enim veniet in conspectu eius omnis hypocrita.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Audite sermonem meum, et ænigmata percipite auribus vestris.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Si fuero iudicatus, scio quod iustus inveniar.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Quis est qui iudicetur mecum? veniat: quare tacens consumor?
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Duo tantum ne facias mihi, et tunc a facie tua non abscondar:
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Manum tuam longe fac a me, et formido tua non me terreat.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Voca me, et ego respondebo tibi: aut certe loquar, et tu responde mihi.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
Quantas habeo iniquitates et peccata, scelera mea et delicta ostende mihi.
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Cur faciem tuam abscondis, et arbitraris me inimicum tuum?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Contra folium, quod vento rapitur, ostendis potentiam tuam, et stipulam siccam persequeris:
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
Scribis enim contra me amaritudines, et consumere me vis peccatis adolescentiæ meæ.
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Posuisti in nervo pedem meum, et observasti omnes semitas meas, et vestigia pedum meorum considerasti:
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
Qui quasi putredo consumendus sum, et quasi vestimentum quod comeditur a tinea.
