Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Ecco, l'occhio mio ha vedute tutte [queste cose], L'orecchio mio le ha udite, e le ha intese.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Quanto sapete voi, so anch'io; Io non son da men di voi.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
E pure io parlerò all'Onnipotente; Io avrò a grado di venire a ragione con lui.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Ma certo, quant'è a voi, voi siete rappezzatori di menzogna; Voi [siete] medici da nulla tutti quanti.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Oh! vi taceste pur del tutto, Ciò vi sarebbe [reputato] in saviezza!
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Deh! ascoltate la difesa della mia ragione, Ed attendete agli argomenti delle mie labbra.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Convienvisi in favor di Dio parlar perversamente, E per rispetto suo parlar frodolentemente?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Convienvisi aver riguardo alla qualità sua? Convienvisi litigar per Iddio?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
[Sarebbe egli] ben [per voi] ch'egli vi esaminasse? Gabberestelo voi come si gabba un uomo?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
Egli del certo vi arguirà, Se di nascosto avete riguardo alla qualità delle persone.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
La sua altezza non vi sgomenterà ella? Lo spavento di lui non vi caderà egli addosso?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
I vostri [detti] memorandi [son] simili a cenere; [Ed] i vostri sublimi [ragionamenti] a mucchi di fango.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Tacetevi, e lasciatemi stare, ed io parlerò; E passimi addosso che che sia.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Perchè mi strappo io la carne co' denti, E [perchè] tengo l'anima mia nella palma della mia mano?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Ecco, uccidami egli pure; sì spererò in lui; Ma tuttavia difenderò le mie vie nel suo cospetto.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Ed egli stesso mi [sarà] in salvazione; Perciocchè l'ipocrita non gli verrà davanti.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Ascoltate attentamente il mio ragionamento; Ed [entrivi] negli orecchi la mia dichiarazione.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Ecco ora, [quando] io avrò esposta per ordine la mia ragione, Io so che sarò trovato giusto.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Chi è colui che voglia litigar meco? Conciossiachè di presente mi tacerò, e spirerò.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Sol non farmi due cose, [Ed] allora io non mi nasconderò dal tuo cospetto.
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Allontana la tua mano d'addosso a me, E non mi spaventi il tuo terrore.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
E poi chiama, ed io risponderò; Ovvero, io parlerò, e tu rispondimi.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
Quante iniquità e peccati ho io? Mostrami il mio misfatto, e il mio peccato.
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Perchè nascondi la tua faccia, E mi reputi tuo nemico?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Stritolerai tu una fronda sospinta? O perseguiterai tu della stoppia secca?
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
Che tu mi sentenzii a pene amare, E mi faccia eredar l'iniquità della mia fanciullezza!
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
E metta i miei piedi ne' ceppi, E spii tutti i miei sentieri, [E] stampi le tue pedate in su le radici de' miei piedi!
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
Onde costui si disfa come del legno intarlato, Come un vestimento roso dalle tignuole.
