Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
