Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Siehe, das alles hat mein Auge gesehen und mein Ohr gehört, und ich habe es verstanden.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Was ihr wißt, das weiß ich auch; und bin nicht geringer denn ihr.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Doch wollte ich gern zu dem Allmächtigen reden und wollte gern mit Gott rechten.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Aber ihr deutet's fälschlich und seid alle unnütze Ärzte.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Wollte Gott, ihr schwieget, so wäret ihr weise.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Höret doch meine Verantwortung und merket auf die Sache, davon ich rede!
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Wollt ihr Gott verteidigen mit Unrecht und für ihn List brauchen?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Wollt ihr seine Person ansehen? Wollt ihr Gott vertreten?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Wird's euch auch wohl gehen, wenn er euch richten wird? Meint ihr, daß ihr ihn täuschen werdet, wie man einen Menschen täuscht?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
Er wird euch strafen, wo ihr heimlich Person ansehet.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Wird er euch nicht erschrecken, wenn er sich wird hervortun, und wird seine Furcht nicht über euch fallen?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Eure Denksprüche sind Aschensprüche; eure Bollwerke werden wie Lehmhaufen sein.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Schweiget mir, daß ich rede, es komme über mich, was da will.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Was soll ich mein Fleisch mit meinen Zähnen davontragen und meine Seele in meine Hände legen?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Siehe, er wird mich doch erwürgen, und ich habe nichts zu hoffen; doch will ich meine Wege vor ihm verantworten.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Er wird ja mein Heil sein; denn es kommt kein Heuchler vor ihn.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Höret meine Rede, und meine Auslegung gehe ein zu euren Ohren.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Siehe, ich bin zum Rechtsstreit gerüstet; ich weiß, daß ich recht behalten werde.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Wer ist, der mit mir rechten könnte? Denn dann wollte ich schweigen und verscheiden.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Zweierlei tue mir nur nicht, so will ich mich vor dir nicht verbergen:
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
laß deine Hand fern von mir sein, und dein Schrecken erschrecke mich nicht!
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Dann rufe, ich will antworten, oder ich will reden, antworte du mir!
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
Wie viel ist meiner Missetaten und Sünden? Laß mich wissen meine Übertretung und Sünde.
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Warum verbirgst du dein Antlitz und hältst mich für deinen Feind?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Willst du wider ein fliegend Blatt so ernst sein und einen dürren Halm verfolgen?
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
Denn du schreibst mir Betrübnis an und willst über mich bringen die Sünden meiner Jugend.
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Du hast meinen Fuß in den Stock gelegt und hast acht auf alle meine Pfade und siehst auf die Fußtapfen meiner Füße,
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
der ich doch wie Moder vergehe und wie ein Kleid, das die Motten fressen.
