Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Voici, tout cela, mon œil l’a vu, mon oreille l’a entendu et l’a compris.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Ce que vous connaissez, moi aussi je le connais; je ne vous suis pas inférieur.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Mais je parlerai au Tout-puissant, et mon plaisir sera de raisonner avec Dieu;
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Mais pour vous, vous êtes des forgeurs de mensonges, des médecins de néant, vous tous!
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Oh! si seulement vous demeuriez dans le silence! et ce serait votre sagesse.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Écoutez donc mon plaidoyer, et prêtez attention aux arguments de mes lèvres.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Est-ce pour Dieu que vous direz des choses iniques? Et pour lui, direz-vous ce qui est faux?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Ferez-vous acception de sa personne? Plaiderez-vous pour Dieu?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Vous est-il agréable qu’il vous sonde? Vous moquerez-vous de lui comme on se moque d’un mortel?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
Certainement il vous reprendra, si en secret vous faites acception de personnes.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Sa majesté ne vous troublera-t-elle pas? Et sa frayeur ne tombera-t-elle pas sur vous?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Vos discours sentencieux sont des proverbes de cendre, vos retranchements sont des défenses de boue.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Gardez le silence, laissez-moi, et moi je parlerai, quoi qu’il m’arrive.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Pourquoi prendrais-je ma chair entre mes dents, et mettrais-je ma vie dans ma main?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Voici, qu’il me tue, j’espérerai en lui; seulement, je défendrai mes voies devant lui.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Ce sera même ma délivrance, qu’un impie n’entre pas devant sa face.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Écoutez, écoutez mon discours, et que ma déclaration [pénètre] dans vos oreilles!
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Voyez, j’exposerai [ma] juste cause: je sais que je serai justifié.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Qui est celui qui contestera avec moi? Car maintenant, si je me taisais, j’expirerais.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Seulement ne fais pas deux choses à mon égard; alors je ne me cacherai pas loin de ta face:
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Éloigne ta main de dessus moi, et que ta terreur ne me trouble pas.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Et appelle, et moi je répondrai, ou bien je parlerai, et toi, réponds-moi!
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
Quel est le nombre de mes iniquités et de mes péchés? Fais-moi connaître ma transgression et mon péché!
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Pourquoi caches-tu ta face, et me tiens-tu pour ton ennemi?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Veux-tu épouvanter une feuille chassée [par le vent], et poursuivre du chaume sec?
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
Car tu écris des choses amères contre moi, et tu me fais hériter des iniquités de ma jeunesse;
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Et tu mets mes pieds dans les ceps, et tu observes tous mes sentiers; tu as tracé une ligne autour des plantes de mes pieds;
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
Et celui [que tu poursuis] dépérit comme une chose pourrie, comme un vêtement que la teigne a rongé.
