Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Voilà que mon œil a vu tout cela, mon oreille l’a entendu et compris.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Ce que vous savez, moi aussi je le sais, je ne vous suis en rien inférieur.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Mais je veux parler au Tout-Puissant, je veux plaider ma cause avec Dieu.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Car vous n’êtes que des charlatans, vous êtes tous des médecins inutiles.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Que ne gardiez-vous le silence! Il vous eût tenu lieu de sagesse.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Ecoutez, je vous prie, ma défense, soyez attentifs au plaidoyer de mes lèvres.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Parlerez-vous mensonge en faveur de Dieu, pour lui, parlerez-vous tromperie?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Ferez-vous pour Dieu acception de personnes, vous constituerez-vous avocats?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Vous en saura-t-il gré, s’il sonde vos cœurs? Le tromperez-vous comme on trompe un homme?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
Certainement il vous condamnera, si vous faites en secret acception de personnes.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Oui, sa majesté vous épouvantera, ses terreurs tomberont sur vous.
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Vos arguments sont des raisons de poussière, vos forteresses sont des forteresses d’argile.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Taisez-vous, laissez-moi, je veux parler; il m’en arrivera ce qu’il pourra.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Je veux prendre ma chair entre les dents, je veux mettre mon âme dans ma main.
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Quand il me tuerait, que je n’aurais rien à espérer, je défendrai devant lui ma conduite.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Mais il sera mon salut, car l’impie ne saurait paraître en sa présence.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Ecoutez donc mes paroles, prêtez l’oreille à mon discours.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Voici que j’ai préparé ma cause, je sais que je serai justifié.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Est-il quelqu’un qui veuille plaider contre moi? A l’instant même je veux me taire et mourir.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Seulement épargne-moi deux choses, ô Dieu, et je ne me cacherai pas devant ta face:
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
éloigne ta main de dessus moi, et que tes terreurs ne m’épouvantent plus.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Après cela, appelle, et je répondrai; ou bien je parlerai d’abord, et tu me répondras.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
Quel est le nombre de mes iniquités et de mes péchés? Fais-moi connaître mes transgressions et mes offenses.
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Pourquoi cacher ainsi ton visage, et me regarder comme ton ennemi!
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Veux-tu donc effrayer une feuille agitée par le vent, poursuivre une paille desséchée,
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
pour que tu écrives contre moi des choses amères, pour que tu m’imputes les fautes de ma jeunesse,
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
pour que tu mettes mes pieds dans les ceps, que tu observes toutes mes démarches, que tu traces une limite à la plante de mes pieds,
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
alors que mon corps se consume comme un bois vermoulu, comme un vêtement que dévore la teigne.
