Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
"Katso, kaikkea tätä on silmäni nähnyt, korvani kuullut ja sitä tarkannut.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Mitä te tiedätte, sen tiedän minäkin; en ole minä teitä huonompi.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Mutta minä mielin puhua Kaikkivaltiaalle, minä tahdon tuoda todistukseni Jumalaa vastaan.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Sillä te laastaroitte valheella, olette puoskareita kaikki tyynni.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Jospa edes osaisitte visusti vaieta, niin se olisi teille viisaudeksi luettava!
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Kuulkaa siis, mitä minä todistan, ja tarkatkaa, mitä huuleni väittävät vastaan.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Tahdotteko puolustaa Jumalaa väärällä puheella ja puhua vilppiä hänen puolestaan;
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
tahdotteko olla puolueellisia hänen hyväksensä tahi ajaa Jumalan asiaa?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Koituuko siitä silloin hyvää, kun hän käy teitä tutkimaan; tahi voitteko pettää hänet, niinkuin ihminen petetään?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
Hän teitä ankarasti rankaisee, jos salassa olette puolueellisia.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Eikö hänen korkeutensa peljästytä teitä ja hänen kauhunsa teitä valtaa?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Tuhkalauselmia ovat teidän mietelauseenne, savivarustuksia silloin teidän varustuksenne.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Vaietkaa, antakaa minun olla, niin minä puhun, käyköön minun miten tahansa.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Miksi minä otan lihani hampaisiini ja panen henkeni kämmenelleni?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Katso, hän surmaa minut, en minä enää mitään toivo; tahdon vain vaellustani puolustaa häntä vastaan.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Jo sekin on minulle voitoksi; sillä jumalaton ei voi käydä hänen kasvojensa eteen.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Kuulkaa tarkasti minun puhettani, ja mitä minä lausun korvienne kuullen.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Katso, olen ryhtynyt käymään oikeutta; minä tiedän, että olen oikeassa.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Kuka saattaa käräjöidä minua vastaan? Silloin minä vaikenen ja kuolen.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Kahta vain älä minulle tee, niin en lymyä sinun kasvojesi edestä:
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
ota pois kätesi minun päältäni, ja älköön kauhusi minua peljättäkö;
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
sitten haasta, niin minä vastaan, tahi minä puhun, ja vastaa sinä minulle.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
Mikä on minun pahain tekojeni ja syntieni luku? Ilmaise minulle rikkomukseni ja syntini.
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Miksi peität kasvosi ja pidät minua vihollisenasi?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Lentävää lehteäkö peljätät, kuivunutta korttako vainoat,
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
koskapa määräät katkeruuden minun osakseni ja perinnökseni nuoruuteni pahat teot,
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
koska panet jalkani jalkapuuhun, vartioitset kaikkia minun polkujani ja piirrät rajan jalkapohjieni ääreen?" -
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
"Hän hajoaa kuin lahopuu, kuin koinsyömä vaate."
