Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
“Nye ŋkuwo kpɔ nu siawo katã, nye towo se wo eye wose wo gɔme.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Nu si nènya la, nye hã menyae, mède ŋgɔ wum o.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Gake medi vevie be maƒo nu kple Ŋusẽkatãtɔ la eye mahe nya kple Mawu.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Ke miawo la, miele ŋunye gblẽm kple aʋatsonyawo, mi katã mienye gbedala siwo ŋu viɖe aɖeke mele o!
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Ne mi katã miahaɖo to ɖe! Le mia gbɔ la, esia anye nunya.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Mise ɖokuinyenuɖeɖe azɔ, mise nye nuyiwo ƒe kokoƒoƒo.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Ɖe miaƒo nu baɖa ɖe Mawu nua? Ɖe miaƒo nu bebletɔe ɖe enua?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Ɖe miebe yewoade edzia? Ɖe miebe yewoaxɔ nya ɖe Mawu nua?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Anyo na mi ne edo mi kpɔa? Miate ŋu ablee abe ale si miable amewo enea?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
Le nyateƒe me, aka mo na mi, ne miede edzi le adzame.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Ɖe eƒe ŋutikɔkɔe mado ŋɔdzi na mi oa? Ɖe eƒe ŋɔdzi malé mi oa?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Miaƒe nya tsitsiwo nye lododo gbɔlowo eye dedinɔnɔ ƒe gli siwo mieɖo la nye anyigliwo ko.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
“Mizi ɖoɖoe ne miana mɔm maƒo nu, ekema nu si be yeadzɔ ɖe dzinye la nedzɔ.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Nu ka ŋuti metsɔ ɖokuinye de xaxa me eye metsɔ nye agbe ɖo nye asiƒome?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Togbɔ be ele wu ye ge hã la, matsɔ nye mɔkpɔkpɔ ada ɖe eya amea dzi ko. Le nyateƒe me maʋu go nye mɔwo ɖe ŋkume nɛ.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Vavã esia ava zu ɖeɖe nam elabena mawumavɔ̃la aɖeke mate kpɔ be yeado ɖe eŋkume o!
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Miɖo to miase nye nyawo nyuie, miƒu to anyi miase nu si gblɔ ge mele.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Azɔ meɖo nye nyawo ɖe ɖoɖo nu vɔ, menya be tɔnye adzɔ godoo.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Ɖe ame aɖe ate ŋu atsɔ nya ɖe ŋunyea? Ne ame aɖe ate ŋui la, ekema mazi ɖoɖoe aku.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
“O Mawu, nu eve siawo ko medi be nàwɔ nam, eye nyemaɣla ɖokuinye ɖe wò o.
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Te wò asi ɖa xaa tso gbɔnye eye nàdzudzɔ vɔvɔ̃dodo nam kple wò ŋɔdzinuwo.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Ekema yɔm eye matɔ alo maƒo nu eye nàɖo eŋu.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
Nu vɔ̃ kple nu gbegblẽ nenie mewɔ? Ɖe nye vodada kple nu vɔ̃ fiam.
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Nu ka tae nèɣla wò mo eye nèbum wò futɔe?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Ɖe nàwɔ funyafunya aŋgba si ya lɔ ɖe nua? Ɖe nàti atsa yomea?
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
Elabena èŋlɔ nu vɔ̃ɖiwo ɖi ɖe ŋunye eye nèna nye ɖekakpuimenu vɔ̃wo va dzinye.
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Ède gakɔsɔkɔsɔ nye afɔwo, wò ŋkuwo le nye toƒewo katã ŋu eye nède dzesi nye afɔƒome.
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
“Ale mevɔ le eme abe nu si ƒaƒã alo avɔ si gbagblaʋui ɖu la ene.”
