Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Lo, all — hath mine eye seen, Heard hath mine ear, and it attendeth to it.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
According to your knowledge I have known — also I. I am not fallen more than you.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Yet I for the Mighty One do speak, And to argue for God I delight.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
And yet, ye [are] forgers of falsehood, Physicians of nought — all of you,
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
O that ye would keep perfectly silent, And it would be to you for wisdom.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Hear, I pray you, my argument, And to the pleadings of my lips attend,
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
For God do ye speak perverseness? And for Him do ye speak deceit?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
His face do ye accept, if for God ye strive?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Is [it] good that He doth search you, If, as one mocketh at a man, ye mock at Him?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
He doth surely reprove you, if in secret ye accept faces.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Doth not His excellency terrify you? And His dread fall upon you?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Your remembrances [are] similes of ashes, For high places of clay your heights.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Keep silent from me, and I speak, And pass over me doth what?
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Wherefore do I take my flesh in my teeth? And my soul put in my hand?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Lo, He doth slay me — I wait not! Only, my ways unto His face I argue.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Also — He [is] to me for salvation, For the profane cometh not before Him.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Hear ye diligently my word, And my declaration with your ears.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Lo, I pray you, I have set in order the cause, I have known that I am righteous.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Who [is] he that doth strive with me? For now I keep silent and gasp.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Only two things, O God, do with me: Then from Thy face I am not hidden.
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Thy hand put far off from me, And Thy terror let not terrify me.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
And call Thou, and I — I answer, Or — I speak, and answer Thou me.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
How many iniquities and sins have I? My transgression and my sin let me know.
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Why dost Thou hide Thy face? And reckonest me for an enemy to Thee?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
A leaf driven away dost Thou terrify? And the dry stubble dost Thou pursue?
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
For Thou writest against me bitter things, And causest me to possess iniquities of my youth:
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
And puttest in the stocks my feet, And observest all my paths, On the roots of my feet Thou settest a print,
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
And he, as a rotten thing, weareth away, As a garment hath a moth consumed him.
