Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Lo! myn iye siy alle thingis, and myn eere herde; and Y vndurstood alle thingis.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Euene with youre kunnyng also Y kan, and Y am not lowere than ye.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
But netheles Y schal speke to Almyyti God, and Y coueite to dispute with God;
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
and firste Y schewe you makeris of leesyng, and louyeris of weyward techyngis.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
And `Y wolde that ye weren stille, that ye weren gessid to be wise men.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Therfor here ye my chastisyngis; and perseyue ye the doom of my lippis.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Whether God hath nede to youre leesyng, that ye speke gilis for hym?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Whether ye taken his face, and enforsen to deme for God?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Ethir it schal plese hym, fro whom no thing mai be hid? Whether he as a man schal be disseyued with youre falsnessis?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
He schal repreue you; for ye taken his face in hiddlis.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Anoon as he schal stire hym, he schal disturble you; and his drede schal falle on you.
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Youre mynde schal be comparisound to aische; and youre nollis schulen be dryuun in to clei.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Be ye stille a litil, that Y speke, what euer thing the mynde hath schewid to me.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Whi to-rende Y my fleischis with my teeth, and bere my lijf in myn hondis?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Yhe, thouy God sleeth me, Y schal hope in hym; netheles Y schal preue my weies in his siyt.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
And he schal be my sauyour; for whi ech ypocrite schal not come in his siyt.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Here ye my word, and perseyue ye with eeris derke and harde figuratif spechis.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Yf Y schal be demed, Y woot that Y schal be foundun iust.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Who is he that is demed with me? Come he; whi am Y stille, and am wastid?
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Do thou not to me twei thingis oneli; and thanne Y schal not be hid fro thi face.
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Make thin hond fer fro me; and thi drede make not me aferd.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Clepe thou me, and Y schal answere thee; ethir certis Y schal speke, and thou schalt answere me.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
Hou grete synnes and wickidnessis haue Y? Schewe thou to me my felonyes, and trespassis.
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Whi hidist thou thi face, and demest me thin enemy?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Thou schewist thi myyt ayens a leef, which is rauyschid with the wynd; and thou pursuest drye stobil.
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
For thou writist bitternessis ayens me; and wolt waste me with the synnes of my yong wexynge age.
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Thou hast set my foot in a stok, and thou hast kept alle my pathis; and thou hast biholde the steppis of my feet.
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
And Y schal be wastid as rot, and as a cloth, which is etun of a mouyte.
