Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Lo, my eye hath seen all [this], my ear hath heard and understood it.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
What ye know, [the same] do I know also: I [am] not inferior to you.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Surely I would speak to the Almighty, and I desire to reason with God.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
But ye [are] forgers of lies, ye [are] all physicians of no value.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
O that ye would altogether hold your peace and it would be your wisdom.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Hear now my reasoning, and hearken to the pleadings of my lips.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Will ye speak wickedly for God? and talk deceitfully for him?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Will ye accept his person? will ye contend for God?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Is it good that he should search you out? or as one man mocketh another, do ye [so] mock him?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
He will surely reprove you, if ye do secretly accept persons.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Shall not his excellence make you afraid? and his dread fall upon you?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Your remembrances [are] like to ashes, your bodies to bodies of clay.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Hold your peace, let me alone, that I may speak, and let come on me what [will].
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Why do I take my flesh in my teeth, and put my life in my hand?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Though he shall slay me, yet will I trust in him: but I will maintain my own ways before him.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
He also [shall be] my salvation: for a hypocrite shall not come before him.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Hear diligently my speech, and my declaration with your ears.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Behold now, I have ordered [my] cause; I know that I shall be justified.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Who [is] he [that] will plead with me? for now, if I hold my tongue, I shall expire.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Only do not two [things] to me: then will I not hide myself from thee.
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Withdraw thy hand far from me: and let not thy dread make me afraid.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Then call thou, and I will answer: or let me speak, and answer thou me.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
How many [are] my iniquities and sins? make me to know my transgression and my sin.
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Why hidest thou thy face, and holdest me for thy enemy?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Wilt thou break a leaf driven to and fro? and wilt thou pursue the dry stubble?
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
For thou writest bitter things against me, and makest me to possess the iniquities of my youth.
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Thou puttest my feet also in the stocks, and lookest narrowly to all my paths; thou settest a print upon the heels of my feet.
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
And he, as a rotten thing, consumeth, as a garment that is moth-eaten.
