Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Lo! all [this], hath mine own eye seen, —Mine ear hath heard and understood it:
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Just as ye know, I too, know, I, fall not short, of you.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
But indeed, I, unto the Almighty, would speak, and, to direct my argument unto GOD, would I be well pleased.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
For, in truth, ye, do besmear with falsehood, Worthless physicians, all of you!
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Oh that ye would, altogether hold your peace, and it should serve you for wisdom!
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Hear, I pray you, the argument of my mouth, and, to the pleadings of my lips, give heed: —
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Is it, for God, ye would speak perversely? And, for him, would ye speak deceit:
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Even, for him, would ye be partial? Or, for GOD, would ye [so] plead?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Would it be well, when he searched you out? Or, as one might jest with a mortal, would ye jest, with him?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
He will, severely rebuke, you, if ye are secretly partial.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Shall not, his majesty, overwhelm you? and, the dread of him, fall upon you?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Are not your memorable sayings, proverbs of ashes? Breastworks of clay, your breastworks?
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Quietly let me alone, that, I, may speak out, then let come on me, what may.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
In any case, I will take up my flesh in my teeth, and, my life, will I put in my hand:
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Lo! he may slay me, [yet], for him, will I wait, —Nevertheless, my ways—unto his face, will I show to be right:
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Even he, will be on my side—unto salvation, For, not before his face, shall any impious person come.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Hear ye patiently my speech, and be my declaration in your ears.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Lo! I pray you, I have set forth in order a plea, I know that, I, shall be found right.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Who is it that shall contend with me? For, now, if I should hold my peace, why! I should breathe my last!
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Only, two things, do thou not with me, then, from thy face, will I not hide me: —
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Thy hand—from off me, take thou far away, and, thy terror, let it not startle me!
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Then call thou, and, I, will answer, Or I will speak, and reply thou unto me.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
How many are mine iniquities and sins? My transgression and my sin, let me know!
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Wherefore, thy face, shouldst thou hide? Or count me, as an enemy to thee?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
A driven leaf, wilt thou cause to tremble? Or, dry stubble, wilt thou pursue?
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
For thou writest, against me, bitter things, and dost make me inherit the iniquities of my youth;
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
And thou dost put—in the stocks—my feet, and observest all my paths, Against the roots of my feet, thou dost cut out a bound;
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
And, a man himself, as a rotten thing, weareth out, as a garment which the moth hath eaten.
