Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Lo! all this mine eye hath seen; Mine ear hath heard and understood it.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
What ye know, I know also; I am not inferior to you.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
But O that I might speak with the Almighty! O that I might reason with God!
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
For ye are forgers of lies; Physicians of no value, all of you!
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
O that ye would altogether hold your peace! This, truly, would be wisdom in you.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Hear, I pray you, my arguments; Attend to the pleadings of my lips!
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Will ye speak falsehood for God? Will ye utter deceit for him?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Will ye be partial to his person? Will ye contend earnestly for God?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Will it be well for you, if he search you thoroughly? Can ye deceive him, as one may deceive a man?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
Surely he will rebuke you, If ye secretly have respect to persons.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Doth not his majesty make you afraid, And his dread fall upon you?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Your maxims are words of dust; Your fortresses are fortresses of clay.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Hold your peace, and let me speak: And then come upon me what will!
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Why do I take my flesh in my teeth, And put my life in my hand?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Lo! he slayeth me, and I have no hope! Yet will I justify my ways before him.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
This also shall be my deliverance; For no unrighteous man will come before him.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Hear attentively my words, And give ear to my declaration!
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Behold, I have now set in order my cause; I know that I am innocent.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Who is he that can contend with me? For then would I hold my peace, and die!
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Only do not unto me two things, Then will I not hide myself from thy presence;
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Let not thy hand be heavy upon me, And let not thy terrors make me afraid:
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Then call upon me, and I will answer; Or I will speak, and answer thou me.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
How many are my iniquities and sins? Make me to know my faults and transgressions.
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Wherefore dost thou hide thy face, And account me as thine enemy?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Wilt thou put in fear the driven leaf? Wilt thou pursue the dry stubble?
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
For thou writest bitter things against me, And makest me inherit the sins of my youth.
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Yea, thou puttest my feet in the stocks, And waterest all my paths; Thou hemmest in the soles of my feet.
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
And I, like an abandoned thing, shall waste away; Like a garment which is moth-eaten.
