< Jób 13 >

1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
“Behold, my eye has seen all, My ear has heard, and it attends to it.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
According to your knowledge I have known—also I. I am not more fallen than you.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Yet I speak for the Mighty One, And I delight to argue for God.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
And yet, you [are] forgers of falsehood, Physicians of nothing—all of you,
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
O that you would keep perfectly silent, And it would be to you for wisdom.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Please hear my argument, And attend to the pleadings of my lips,
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Do you speak perverseness for God? And do you speak deceit for Him?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Do you accept His face, if you strive for God?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Is [it] good that He searches you, If, as one mocks at a man, you mock at Him?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
He surely reproves you, if you accept faces in secret.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Does His excellence not terrify you? And His dread fall on you?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Your remembrances [are] allegories of ashes, For high places of clay [are] your heights.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Keep silent from me, and I speak, And pass over me what will.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Why do I take my flesh in my teeth? And my soul put in my hand?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Behold, He slays me—I do not wait! Only, I argue my ways to His face.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Also—He [is] to me for salvation, For the profane do not come before Him.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Hear my word diligently, And my declaration with your ears.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Now behold, I have set the cause in order, I have known that I am righteous.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Who [is] he that strives with me? For now I keep silent and gasp.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Only two things, O God, do with me, Then I am not hidden from Your face:
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Put Your hand far off from me, And do not let Your terror terrify me.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
And You call, and I answer, Or—I speak, and You answer me.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
How many iniquities and sins do I have? Let me know my transgression and my sin.
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Why do You hide Your face? And reckon me for an enemy to You?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Do You terrify a leaf driven away? And do You pursue the dry stubble?
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
For You write bitter things against me, And cause me to possess iniquities of my youth,
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
And you put my feet in the stocks, And observe all my paths—You set a print on the roots of my feet,
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
And he, as a rotten thing, wears away, A moth has consumed him as a garment.”

< Jób 13 >