Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Lo, mine eye hath seen all this, mine ear hath heard and understood it.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
What ye know, the same do I know also: I am not inferior unto you.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Surely I would speak to the Almighty, and I desire to reason with God.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
But ye are forgers of lies, ye are all physicians of no value.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
O that ye would altogether hold your peace! and it should be your wisdom.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Hear now my reasoning, and hearken to the pleadings of my lips.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Will ye speak wickedly for God? and talk deceitfully for him?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Will ye accept his person? will ye contend for God?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Is it good that he should search you out? or as one man mocketh another, do ye so mock him?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
He will surely reprove you, if ye do secretly accept persons.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Shall not his excellency make you afraid? and his dread fall upon you?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Your remembrances are like unto ashes, your bodies to bodies of clay.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Hold your peace, let me alone, that I may speak, and let come on me what will.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Wherefore do I take my flesh in my teeth, and put my life in mine hand?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Though he slay me, yet will I trust in him: but I will maintain mine own ways before him.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
He also shall be my salvation: for an hypocrite shall not come before him.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Hear diligently my speech, and my declaration with your ears.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Behold now, I have ordered my cause; I know that I shall be justified.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Who is he that will plead with me? for now, if I hold my tongue, I shall give up the ghost.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Only do not two things unto me: then will I not hide myself from thee.
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Withdraw thine hand far from me: and let not thy dread make me afraid.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Then call thou, and I will answer: or let me speak, and answer thou me.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
How many are mine iniquities and sins? make me to know my transgression and my sin.
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Wherefore hidest thou thy face, and holdest me for thine enemy?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Wilt thou break a leaf driven to and fro? and wilt thou pursue the dry stubble?
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
For thou writest bitter things against me, and makest me to possess the iniquities of my youth.
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Thou puttest my feet also in the stocks, and lookest narrowly unto all my paths; thou settest a print upon the heels of my feet.
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
And he, as a rotten thing, consumeth, as a garment that is moth eaten.
