Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Lo, mine eye hath seen all this, mine ear hath heard and understood it.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
What ye know, do I know also; I am not inferior unto you.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Notwithstanding I would speak to the Almighty, and I desire to reason with God.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
But ye are plasterers of lies, ye are all physicians of no value.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Oh that ye would altogether hold your peace! and it would be your wisdom.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Hear now my reasoning, and hearken to the pleadings of my lips.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Will ye speak unrighteously for God, and talk deceitfully for Him?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Will ye show Him favour? Will ye contend for God?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Would it be good that He should search you out? Or as one mocketh a man, will ye mock Him?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
He will surely reprove you, if ye do secretly show favour.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Shall not His majesty terrify you, and His dread fall upon you?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Your memorials shall be like unto ashes, your eminences to eminences of clay.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Hold your peace, let me alone, that I may speak, and let come on me what will.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Wherefore? I will take my flesh in my teeth, and put my life in my hand.
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Though He slay me, yet will I trust in Him; but I will argue my ways before Him.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
This also shall be my salvation, that a hypocrite cannot come before Him.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Hear diligently my speech, and let my declaration be in your ears.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Behold now, I have ordered my cause; I know that I shall be justified.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Who is he that will contend with me? For then would I hold my peace and die.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Only do not two things unto me, then will I not hide myself from Thee:
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Withdraw Thy hand far from me; and let not Thy terror make me afraid.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Then call Thou, and I will answer; or let me speak, and answer Thou me.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
How many are mine iniquities and sins? Make me to know my transgression and my sin.
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Wherefore hidest Thou Thy face, and holdest me for Thine enemy?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Wilt Thou harass a driven leaf? And wilt Thou pursue the dry stubble?
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
That Thou shouldest write bitter things against me, and make me to inherit the iniquities of my youth.
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Thou puttest my feet also in the stocks, and lookest narrowly unto all my paths; Thou drawest Thee a line about the soles of my feet;
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
Though I am like a wine-skin that consumeth, like a garment that is moth-eaten.
