Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Behold my eye hath seen all these things, and my ear hath heard them, and I have understood them all.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
According to your knowledge I also know: neither am I inferior to you.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
But yet I will speak to the Almighty, and I desire to reason with God.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Having first shewn that you are forgers of lies, and maintainers of perverse opinions.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
And I wish you would hold your peace, that you might be thought to be wise men.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Hear ye therefore my reproof, and attend to the judgment of my lips.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Hath God any need of your lie, that you should speak deceitfully for him?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Do you accept his person, and do you endeavour to judge for God?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Or shall it please him, from whom nothing can be concealed? or shall he be deceived as a man, with your deceitful dealings?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
He shall reprove you, because in secret you accept his person.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
As soon as he shall move himself, he shall trouble you: and his dread shall fall upon you.
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Your remembrance shall be compared to ashes, and your necks shall be brought to clay.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Hold your peace a little while, that I may speak whatsoever my mind shall suggest to me.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Why do I tear my flesh with my teeth, and carry my soul in my hands?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Although he should bill me, I will trust in him: but yet I will reprove my ways in his sight.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
And he shall be my saviour: for no hypocrite shall come before his presence.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Hear ye my speech, and receive with Sour ears hidden truths.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
If I shall be judged, I know that I shall be found just.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Who is he that will plead against me? let him come: why am I consumed holding my peace?
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Two things only do not to me, and then from thy face I shall not be hid:
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Withdraw thy hand far from me, and let not thy dread terrify me.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Call me, and I will answer thee: or else I will speak, and do thou answer me.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
How many are my iniquities and sins? make me know my crimes and offences.
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Why hidest thou thy face, and thinkest me thy enemy?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Against a leaf, that is carried away with the wind, thou shewest thy power, and thou pursuest a dry straw.
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
For thou writest bitter things against me, and wilt consume me for the sins of my youth.
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Thou hast put my feet in the stocks, and hast observed all my paths, and hast considered the steps of my feet:
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
Who am to be consumed as rottenness, and as a garment that is moth-eaten.
