Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Se, det har mit Øje set alt sammen; mit Øre har hørt og forstaaet sig derpaa.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Hvad I vide, det ved jeg, ogsaa jeg, jeg falder ikke igennem for eder.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Dog vilde jeg gerne tale til den Almægtige, og jeg havde Lyst til at gaa i Rette med Gud.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Men I sammensy Løgn: I ere alle sammen unyttige Læger.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Gid I vilde tie, saa skulde det regnes eder til Visdom!
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Kære, hører min Bevisning og mærker paa det, som jeg strider for med mine Læber.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Ville I forsvare Gud med Uret og forsvare ham med Svig?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Ville I anse hans Person eller føre Sag for Gud?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Vil det gaa godt, naar han undersøger eder? ville I bedrage ham, ligesom man bedrager et Menneske?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
Han skal visselig straffe eder, om I anse Personer i Løndom.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Skulde ikke hans Højhed forfærde eder og Rædsel for ham falde over eder?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Eders Tankesprog ere at ligne ved Aske, eders Borge ere Lerborge.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Tier for mig, at jeg kan tale, og lad saa overgaa mig, hvad der vil!
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Hvorfor skulde jeg føre mit Kød bort i mine Tænder? jeg vil derimod sætte mit Liv i min Haand.
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Se, han slaar mig ihjel, jeg har intet Haab; kunde jeg blot retfærdiggøre mine Veje for hans Ansigt!
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Ogsaa dette skulde være mig en Frelse; thi der skal ingen vanhellig komme for hans Ansigt!
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Hører flittig min Tale og det, jeg kundgør for eders Øren.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Se, kære, jeg har indledet Sagen, jeg ved, at jeg skal kendes retfærdig.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Hvo er den, som kan trætte med mig? thi da maatte jeg tie og opgive Aanden.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Dog, gør ikke to Ting imod mig, da vil jeg ikke skjule mig for dit Ansigt:
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Lad din Haand være langt fra mig og Rædsel for dig ikke forfærde mig!
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Kald saa, og jeg vil svare, eller jeg vil tale, og giv saa du mig Svar igen!
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
Hvor mange ere mine Misgerninger og Synder? lad mig vide min Overtrædelse og min Synd!
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Hvorfor skjuler du dit Ansigt og holder mig for din Fjende?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Vil du jage det henvejrede Blad op og forfølge det tørre Straa?
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
Thi du skriver Bitterheder op imod mig og lader mig faa min Ungdoms Synder til Arv.
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Og du lægger mine Fødder i Stokken og tager Vare paa alle mine Stier; du afstikker Grænser for mine Fødders Saaler,
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
skønt jeg er en Mand, der bliver gammel som Trøske, som et Klæde, der ædes op af Møl.
