Jób 12
1 Felele erre Jób, és monda:
Porém Jó respondeu, dizendo:
2 Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
Verdadeiramente vós sois o povo; e convosco morrerá a sabedoria.
3 Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
Também eu tenho entendimento como vós; e não sou inferior a vós; e quem há que não saiba coisas como essas?
4 Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
Eu sou o motivo de riso de meus amigos, eu que invocava a Deus, e ele me respondia; o justo e íntegro serve de riso.
5 A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.
Na opinião de quem está descansado, a desgraça é desprezada, [como se] estivesse preparada aos que cujos pés escorregam.
6 A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.
As tendas dos ladrões têm descanso, e os que irritam a Deus estão seguros; os que trazem [seu] deus em suas mãos.
7 Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
Verdadeiramente pergunta agora aos animais, que eles te ensinarão; e às aves dos céus, que elas te explicarão;
8 Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
Ou fala com a terra, que ela te ensinará; até os peixes do mar te contarão.
9 Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
Quem entre todas estas coisas não entende que a mão do SENHOR faz isto?
10 A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
Em sua mão está a alma de tudo quanto vive, e o espírito de toda carne humana.
11 Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
Por acaso o ouvido não distingue as palavras, e o paladar prova as comidas?
12 A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
Nos velhos está o conhecimento, e na longa idade o entendimento.
13 Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
Com [Deus] está a sabedoria e a força; o conselho e o entendimento lhe pertencem.
14 Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.
Eis que o que ele derruba não pode ser reconstruído; e ninguém pode libertar o homem a quem ele aprisiona.
15 Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
Eis que, [quando] ele detém as águas, elas se secam; [quando] ele as deixa sair, elas transtornam a terra.
16 Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
Com ele está a força e a sabedoria; Seu é o que erra, e o que faz errar.
17 A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
Ele leva os conselheiros despojados, e faz os juízes enlouquecerem.
18 A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
Ele solta a atadura dos reis, e ata um cinto a seus lombos.
19 A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
Ele leva os sacerdotes despojados, e transtorna os poderosos.
20 Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.
Ele tira a fala daqueles a quem os outros confiam, e tira o juízo dos anciãos.
21 Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
Ele derrama menosprezo sobre os príncipes, e afrouxa o cinto dos fortes.
22 Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
Ele revela as profundezas das trevas, e traz a sombra de morte à luz.
23 Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
Ele multiplica as nações, e ele as destrói; ele dispersa as nações, e as reúne.
24 Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.
Ele tira o entendimento dos líderes do povo da terra, e os faz vaguear pelos desertos, sem caminho.
25 És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.
Nas trevas andam apalpando, sem terem luz; e os faz cambalear como a bêbados.
