Jób 12
1 Felele erre Jób, és monda:
respondens autem Iob dixit
2 Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
ergo vos estis soli homines et vobiscum morietur sapientia
3 Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
et mihi est cor sicut et vobis nec inferior vestri sum quis enim haec quae nostis ignorat
4 Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
qui deridetur ab amico suo sicut ego invocabit Deum et exaudiet eum deridetur enim iusti simplicitas
5 A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.
lampas contempta apud cogitationes divitum parata ad tempus statutum
6 A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.
abundant tabernacula praedonum et audacter provocant Deum cum ipse dederit omnia in manibus eorum
7 Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
nimirum interroga iumenta et docebunt te et volatilia caeli et indicabunt tibi
8 Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
loquere terrae et respondebit tibi et narrabunt pisces maris
9 Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
quis ignorat quod omnia haec manus Domini fecerit
10 A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
in cuius manu anima omnis viventis et spiritus universae carnis hominis
11 Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
nonne auris verba diiudicat et fauces comedentis saporem
12 A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
in antiquis est sapientia et in multo tempore prudentia
13 Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
apud ipsum est sapientia et fortitudo ipse habet consilium et intellegentiam
14 Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.
si destruxerit nemo est qui aedificet et si incluserit hominem nullus est qui aperiat
15 Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
si continuerit aquas omnia siccabuntur et si emiserit eas subvertent terram
16 Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
apud ipsum est fortitudo et sapientia ipse novit et decipientem et eum qui decipitur
17 A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
adducit consiliarios in stultum finem et iudices in stuporem
18 A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
balteum regum dissolvit et praecingit fune renes eorum
19 A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
ducit sacerdotes inglorios et optimates subplantat
20 Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.
commutans labium veracium et doctrinam senum auferens
21 Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
effundit despectionem super principes et eos qui oppressi fuerant relevans
22 Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
qui revelat profunda de tenebris et producit in lucem umbram mortis
23 Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
qui multiplicat gentes et perdet eas et subversas in integrum restituet
24 Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.
qui inmutat cor principum populi terrae et decipit eos ut frustra incedant per invium
25 És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.
palpabunt quasi in tenebris et non in luce et errare eos faciet quasi ebrios
