Jób 12
1 Felele erre Jób, és monda:
Da antwortete Hiob und sprach:
2 Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
Ja, ihr seid die Leute, mit euch wird die Weisheit sterben!
3 Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
Ich habe so wohl ein Herz als ihr und bin nicht geringer denn ihr; und wer ist, der solches nicht wisse?
4 Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
Ich muß von meinem Nächsten verlacht sein, der ich Gott anrief, und er erhörte mich. Der Gerechte und Fromme muß verlacht sein
5 A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.
und ist ein verachtet Lichtlein vor den Gedanken der Stolzen, steht aber, daß sie sich daran ärgern.
6 A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.
Der Verstörer Hütten haben die Fülle, und Ruhe haben, die wider Gott toben, die ihren Gott in der Faust führen.
7 Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
Frage doch das Vieh, das wird dich's lehren und die Vögel unter dem Himmel, die werden dir's sagen;
8 Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
oder rede mit der Erde, die wird dich's lehren, und die Fische im Meer werden dir's erzählen.
9 Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
Wer erkennte nicht an dem allem, daß des HERRN Hand solches gemacht hat?
10 A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
daß in seiner Hand ist die Seele alles dessen, was da lebt, und der Geist des Fleisches aller Menschen?
11 Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
Prüft nicht das Ohr die Rede? und der Mund schmeckt die Speise?
12 A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
Ja, “bei den Großvätern ist die Weisheit, und der Verstand bei den Alten”.
13 Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
Bei ihm ist Weisheit und Gewalt, Rat und Verstand.
14 Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.
Siehe, wenn er zerbricht, so hilft kein Bauen; wenn er jemand einschließt, kann niemand aufmachen.
15 Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
Siehe, wenn er das Wasser verschließt, so wird alles dürr; und wenn er's ausläßt, so kehrt es das Land um.
16 Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
Er ist stark und führt es aus. Sein ist, der da irrt und der da verführt.
17 A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
Er führt die Klugen wie einen Raub und macht die Richter toll.
18 A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
Er löst auf der Könige Zwang und bindet mit einem Gurt ihre Lenden.
19 A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
Er führt die Priester wie einen Raub und bringt zu Fall die Festen.
20 Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.
Er entzieht die Sprache den Bewährten und nimmt weg den Verstand der Alten.
21 Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
Er schüttet Verachtung auf die Fürsten und macht den Gürtel der Gewaltigen los.
22 Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
Er öffnet die finsteren Gründe und bringt heraus das Dunkel an das Licht.
23 Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
Er macht etliche zu großem Volk und bringt sie wieder um. Er breitet ein Volk aus und treibt es wieder weg.
24 Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.
Er nimmt weg den Mut der Obersten des Volkes im Lande und macht sie irre auf einem Umwege, da kein Weg ist,
25 És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.
daß sie in Finsternis tappen ohne Licht; und macht sie irre wie die Trunkenen.
