Jób 12
1 Felele erre Jób, és monda:
Job progovori i reče:
2 Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
“Uistinu, vi ste cvijet naroda, sa vama će izumrijeti mudrost.
3 Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
Al' i ja znam k'o i vi misliti, ni u čemu od vas gori nisam: tko za stvari takve ne bi znao?
4 Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
Prijateljima sam svojim ja na podsmijeh što zazivam Boga da mi odgovori! Na podsmijeh ja sam - pravednik neporočan!
5 A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.
Prezirat' je nesretnika - sretni misle, udariti treba onog što posrće!
6 A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.
Dotle su na miru šatori pljačkaša, izazivači Boga žive bezbrižno kao da Boga u šaci svojoj drže!
7 Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
Ali pitaj zvijeri, i poučit će te; ptice nebeske pitaj, i razjasnit će ti.
8 Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
Gušteri zemlje to će ti protumačit', ribe u moru ispripovjedit će ti.
9 Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
Od stvorenja sviju, koje ne bi znalo da je sve to Božja ruka učinila?!
10 A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
U ruci mu leži život svakog bića i dah životvorni svakog ljudskog tijela.
11 Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
Zar uhom mi ne sudimo besjedu k'o što kušamo nepcem okus jela?
12 A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
Sjedine mudrost donose čovjeku, a s vijekom dugim umnost mu dolazi.
13 Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
Ali u Njemu mudrost je i snaga, u Njemu savjet je i sva razumnost.
14 Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.
Što razgradi, sagradit neće nitko, kog zatvori, nitko ne oslobađa.
15 Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
Ustavi li vodu, suša nastaje; pusti li je, svu zemlju ispremetne.
16 Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
Jer u njemu je snaga i sva mudrost, njegov je prevareni i varalica.
17 A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
On savjetnike lišava razbora, suce pametne udara bezumljem.
18 A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
On otpasuje pojas kraljevima i užetom im vezuje bokove.
19 A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
On bosonoge tjera svećenike i mogućnike sa vlasti obara.
20 Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.
On diže riječ iz usta rječitima i starcima pravo rasuđivanje.
21 Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
On sasiplje prezir po plemićima i junacima bedra raspasuje.
22 Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
On dubinama razotkriva tmine i sjenu smrtnu na svjetlo izvodi.
23 Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
On diže narod pa ga uništava, umnoži ga a potom iskorijeni.
24 Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.
On zaluđuje vladare naroda te po bespuću lutaju pustinjskom
25 És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.
i pipaju u tmini bez svjetlosti glavinjajući poput pijanaca.
