Jób 11
1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:
Andin Naamatliq Zofar jawaben mundaq dédi: —
2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
«Gep mundaq köp tursa, uni jawabsiz qaldurghili bolmas? Sözmen kishi özini aqlisa bolamdu?
3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
Séning sepseteliring köpchilikning aghzini tuwaqlisa bolamdu? Sen mazaq qilip sözligendin kéyin, héchkim bu ishni yüzüngge salmisunmu?
4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
Chünki sen: «Méning eqidilirim saptur, Men sen [Xudaning] aldida pakmen» — déding.
5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
Ah, Tengri gep qilsidi! Aghzini échip séni eyiblisidi!
6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
Shundaq qilip U danaliqning sirlirini sanga échip bersidi! Chünki danaliq ikki terepliktur! Tengrining gunahingning xéli bir qismini kötüriwétip, ulardin ötidighanliqini obdan bilip qoy!
7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
Sen Tengrini izdigen teqdirdimu Uni tüptin tonuyalamsen?! Hemmige Qadirning cheksizlikini chüshinip yételemsen?
[Bundaq danaliq] asmandin égizdur, [uninggha érishishke] néme amaling bar? U tehtisaradin chongqurdur, sen némini bileleysen? (Sheol h7585)
9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
Uning uzunluqi yer-zémindin uzundur, Kengliki déngiz-okyanlardin kengdur.
10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
U ötüp kétiwétip, ademni qamisa, uni soraqqa chaqirsa, kimmu Uni tosalisun?
11 Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
Chünki U saxta ademlerni obdan bilidu, U tekshürmey turupla aldamchiliqni alliqachan körüp bolghan.
12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
«Insan tughulup bir yawa éshekning texiyige aylan’ghuche, Nadan adem dana bolur!».
13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
Biraq sen bolsang, eger qelbingni toghrilatsang, Qolungni Xudagha qarap sozsang,
14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
Qolungdiki qebihlikni özüngdin néri qilsang, Chédirliringda héch yamanliqni turghuzmisangla,
15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
Sen u chaghda yüzüngni qusursiz kötürüp yürisen, Tewrenmes, qorqunchsiz bolisen;
16 Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
Japayingni untuysen, Hetta éqip ötüp ketken suni oylighandek ularni esleysen;
17 Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
Künliring chüshtiki nurdin yoruq bolidu, Séni hazir qarangghuluq basqini bilen, tangdek parlaq bolisen.
18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
Ümiding bar bolghachqa, sen himayige ige bolisen, Sen etrapinggha xatirjem qarap aram élip olturisen.
19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
Rast, sen yatqiningda, héchkimning weswesisi bolmaydu, Eksiche nurghunlighan kishiler séning himmitingni izdep kélidu.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
Biraq rezillerning közliri nuridin kétidu, Ulargha qéchishqa héch yol qalmaydu, Ularning ümidi nepisi toxtashtin ibaret bolidu, xalas».
