Jób 11
1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:
Então Zofar, o naamita, respondeu, dizendo:
2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
Por acaso a multidão de palavras não seria respondida? E o homem falador teria razão?
3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
Por acaso tuas palavras tolas faria as pessoas se calarem? E zombarias tu, e ninguém te envergonharia?
4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
Pois disseste: Minha doutrina é pura, e eu sou limpo diante de teus olhos.
5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
Mas na verdade, queria eu que Deus falasse, e abrisse seus lábios contra ti,
6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
E te fizesse saber os segredos da sabedoria, porque o verdadeiro conhecimento tem dois lados; por isso sabe tu que Deus tem te castigado menos que [mereces] por tua perversidade.
7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
Podes tu compreender os mistérios de Deus? Chegarás tu à perfeição do Todo-Poderoso?
[Sua sabedoria] é mais alta que os céus; que tu poderás fazer? E mais profunda que o Xeol; que tu poderás conhecer? (Sheol h7585)
9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
Sua medida é mais comprida que a terra, e mais larga que o mar.
10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
Se ele passar, e prender, ou se ajuntar [para o julgamento], quem poderá o impedir?
11 Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
Pois ele conhece as pessoas vãs, e vê a maldade; por acaso ele não a consideraria?
12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
O homem tolo se tornará entendido quando do asno selvagem nascer um humano.
13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
Se tu preparares o teu coração, e estenderes a ele tuas mãos;
14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
Se alguma maldade houver em tua mão, lança-a de ti, e não deixes a injustiça habitar em tuas tendas;
15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
Então levantarás teu rosto sem mácula; estarás firme, e não temerás;
16 Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
E esquecerás teu sofrimento, [ou] lembrarás dele como de águas que já passaram;
17 Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
E [tua] vida será mais clara que o meio-dia; ainda que haja trevas, tu serás como o amanhecer.
18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
E serás confiante, porque haverá esperança; olharás em redor, [e] repousarás seguro.
19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
E te deitarás, e ninguém te causará medo; e muitos suplicarão a ti.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
Porém os olhos dos maus se enfraquecerão, e o refúgio deles perecerá; a esperança deles será a morte.
