Jób 11
1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:
Tad Cofars no Naēmas atbildēja un sacīja:
2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
Vai uz tik daudz vārdiem nebūs atbildēt, vai mutīgam cilvēkam lai paliek taisnība?
3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
Vai tad citiem uz tavām blēņām būs klusu ciest, ka tu mēdi, un neviens tevi neapkauno,
4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
Un saki: mana mācība ir skaidra, un es esmu šķīsts priekš Tavām acīm, (ak Dievs!)
5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
Bet tiešām, kaut Dievs runātu un atdarītu Savas lūpas pret tevi
6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
Un tev stāstītu to apslēpto gudrību, kas ir gudrība pār gudrību, tad tu zinātu, ka Dievs nemaz vēl visus tavus noziegumus nepiemin.
7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
Vai tu Dieva apslēptos padomus vari atrast, vai attapt tā Visuvarenā pilnību?
Viņa ir augstāka nekā debesis, - ko tu vari darīt? Dziļāka nekā elle, - ko tu vari zināt? (Sheol h7585)
9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
Garāka nekā zeme savā mērā, un platāka nekā jūra!
10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
Kad Viņš uzbrūk un gūsta, priekš tiesas stāda, kas Viņam to liegs?
11 Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
Jo Viņš pazīst neliešus, Viņš redz negantību, vai vērā nelikdams.
12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
Bet pirms ģeķis nāk pie gudrības, tad meža lops paliek par cilvēku.
13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
Ja tu pacelsi savu sirdi un izplētīsi savas rokas uz Viņu, -
14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
Ja tu to ļaunumu, kas tavā rokā, tālu atmetīsi, un netaisnībai neļausi mājot savā dzīvoklī,
15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
Tad tu savu vaigu varēsi pacelt bez vainas un varēsi pastāvēt un nebūs jābīstas.
16 Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
Tad tu bēdas varēsi aizmirst, un tās tā pieminēt, kā ūdeni, kas aizskrien.
17 Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
Un tavs mūžs stāvēs spožāks nekā dienas vidus, un pat tumsa būs kā rīta gaisma.
18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
Un tu varēsi ticēt, ka vēl ir cerība, un redzēsi, ka vari mierā dusēt.
19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
Un varēsi apgulties, un neviens tevi neizbiedēs, un daudzi vēl tevi godinās.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
Bet bezdievīgo acis izīgst un viņu patvērums iet bojā, un viņu cerība iznīks kā pēdīgā dvaša.
