Jób 11
1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:
Respondens autem Sophar Naamathites, dixit:
2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
Numquid qui multa loquitur, non et audiet? aut vir verbosus iustificabitur?
3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
Tibi soli tacebunt homines? et cum ceteros irriseris, a nullo confutaberis?
4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
Dixisti enim: Purus est sermo meus, et mundus sum in conspectu tuo.
5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
Atque utinam Deus loqueretur tecum, et aperiret labia sua tibi,
6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
Ut ostenderet tibi secreta sapientiæ, et quod multiplex esset lex eius, et intelligeres quod multo minora exigaris ab eo, quam meretur iniquitas tua.
7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
Forsitan vestigia Dei comprehendes, et usque ad perfectum Omnipotentem reperies?
Excelsior cælo est, et quid facies? profundior inferno, et unde cognosces? (Sheol h7585)
9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
Longior terra mensura eius, et latior mari.
10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
Si subverterit omnia, vel in unum coarctaverit, quis contradicet ei?
11 Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
Ipse enim novit hominum vanitatem, et videns iniquitatem, nonne considerat?
12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
Vir vanus in superbiam erigitur, et tamquam pullum onagri se liberum natum putat.
13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
Tu autem firmasti cor tuum, et expandisti ad eum manus tuas.
14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
Si iniquitatem, quæ est in manu tua, abstuleris a te, et non manserit in tabernaculo tuo iniustitia:
15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
Tunc levare poteris faciem tuam absque macula, et eris stabilis, et non timebis.
16 Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
Miseriæ quoque oblivisceris, et quasi aquarum quæ præterierunt recordaberis.
17 Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
Et quasi meridianus fulgor consurget tibi ad vesperam: et cum te consumptum putaveris, orieris ut lucifer.
18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
Et habebis fiduciam, proposita tibi spe, et defossus securus dormies.
19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
Requiesces, et non erit qui te exterreat: et deprecabuntur faciem tuam plurimi.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
Oculi autem impiorum deficient, et effugium peribit ab eis, et spes illorum abominatio animæ.
