< Jób 11 >
1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:
Da antwortete Zophar von Naema und sprach:
2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
Wenn einer lang geredet, muß er nicht auch hören? Muß denn ein Schwätzer immer recht haben?
3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
Müssen die Leute zu deinem eitlen Geschwätz schweigen, daß du spottest und niemand dich beschäme?
4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
Du sprichst: Meine Rede ist rein, und lauter bin ich vor deinen Augen.
5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
Ach, daß Gott mit dir redete und täte seine Lippen auf
6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
und zeigte dir die heimliche Weisheit! Denn er hätte noch wohl mehr an dir zu tun, auf daß du wissest, daß er deiner Sünden nicht aller gedenkt.
7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
Meinst du, daß du wissest, was Gott weiß, und wollest es so vollkommen treffen wie der Allmächtige?
8 Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? (Sheol )
Es ist höher denn der Himmel; was willst du tun? tiefer denn die Hölle; was kannst du wissen? (Sheol )
9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
länger denn die Erde und breiter denn das Meer.
10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
So er daherfährt und gefangen legt und Gericht hält, wer will's ihm wehren?
11 Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
Denn er kennt die losen Leute, er sieht die Untugend, und sollte es nicht merken?
12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
Ein unnützer Mann bläht sich, und ein geborener Mensch will sein wie ein junges Wild.
13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
Wenn du dein Herz richtetest und deine Hände zu ihm ausbreitetest;
14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
wenn du die Untugend, die in deiner Hand ist, fern von dir tätest, daß in deiner Hütte kein Unrecht bliebe:
15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
so möchtest du dein Antlitz aufheben ohne Tadel und würdest fest sein und dich nicht fürchten.
16 Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
Dann würdest du der Mühsal vergessen und so wenig gedenken als des Wassers, das vorübergeht;
17 Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
und die Zeit deines Lebens würde aufgehen wie der Mittag, und das Finstere würde ein lichter Morgen werden;
18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
und dürftest dich dessen trösten, daß Hoffnung da sei; würdest dich umsehen und in Sicherheit schlafen legen;
19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
würdest ruhen, und niemand würde dich aufschrecken; und viele würden vor dir flehen.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
Aber die Augen der Gottlosen werden verschmachten, und sie werden nicht entrinnen können; denn Hoffnung wird ihrer Seele fehlen.