Jób 11
1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:
Da antwortete Zophar von Naema und sprach:
2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
Wenn einer lange geredet, muß er nicht auch hören? Muß denn ein Wäscher immer recht haben?
3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
Müssen die Leute deinem großen Schwätzen Schweigen, daß du spottest, und niemand dich beschäme?
4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
Du sprichst: Meine Rede ist rein, und lauter bin ich vor deinen Augen.
5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
Ach, daß Gott mit dir redete und täte seine Lippen auf
6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
und zeigete die heimliche Weisheit! Denn er hätte wohl noch mehr an dir zu tun, auf daß du wissest, daß er deiner Sünden nicht aller gedenkt.
7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
Meinest du, daß du so viel wissest, als Gott weiß, und wollest alles so vollkommen treffen als der Allmächtige?
Er ist höher denn der Himmel; was willst du tun? tiefer denn die Hölle; was kannst du wissen? (Sheol h7585)
9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
Länger denn die Erde und breiter denn das Meer.
10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
So er sie umkehrete oder verbürge oder in einen Haufen würfe, wer will's ihm wehren?
11 Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
Denn er kennet die losen Leute, er siehet die Untugend, und sollte es nicht merken?
12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
Ein unnützer Mann blähet sich; und ein geborener Mensch will sein wie ein junges Wild.
13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
Wenn du dein Herz hättest gerichtet und deine Hände zu ihm ausgebreitet;
14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
wenn du die Untugend, die in deiner Hand ist, hättest ferne von dir getan, daß in deiner Hütte kein Unrecht bliebe,
15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
so möchtest du dein Antlitz aufheben ohne Tadel und würdest fest sein und dich nicht fürchten.
16 Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
Dann würdest du der Mühe vergessen und so wenig gedenken als des Wassers, das vorübergehet.
17 Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
Und die Zeit deines Lebens würde aufgehen wie der Mittag, und das Finstere würde ein lichter Morgen werden.
18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
Und dürftest dich des trösten, daß Hoffnung da sei; du würdest mit Ruhe ins Grab kommen.
19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
Und würdest dich legen, und niemand würde dich aufschrecken; und viele würden vor dir flehen.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
Aber die Augen der Gottlosen werden verschmachten, und werden nicht entrinnen mögen; denn ihre Hoffnung wird ihrer Seele fehlen.
