Jób 11
1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:
Tsophar de Naama prit la parole et dit:
2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
Cette multitude de paroles ne trouvera-t-elle point de réponse, Et suffira-t-il d’être un discoureur pour avoir raison?
3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
Tes vains propos feront-ils taire les gens? Te moqueras-tu, sans que personne te confonde?
4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
Tu dis: Ma manière de voir est juste, Et je suis pur à tes yeux.
5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
Oh! Si Dieu voulait parler, S’il ouvrait les lèvres pour te répondre,
6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
Et s’il te révélait les secrets de sa sagesse, De son immense sagesse, Tu verrais alors qu’il ne te traite pas selon ton iniquité.
7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
Prétends-tu sonder les pensées de Dieu, Parvenir à la connaissance parfaite du Tout-Puissant?
Elle est aussi haute que les cieux: que feras-tu? Plus profonde que le séjour des morts: que sauras-tu? (Sheol h7585)
9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
La mesure en est plus longue que la terre, Elle est plus large que la mer.
10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
S’il passe, s’il saisit, S’il traîne à son tribunal, qui s’y opposera?
11 Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
Car il connaît les vicieux, Il voit facilement les coupables.
12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
L’homme, au contraire, a l’intelligence d’un fou, Il est né comme le petit d’un âne sauvage.
13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
Pour toi, dirige ton cœur vers Dieu, Étends vers lui tes mains,
14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
Éloigne-toi de l’iniquité, Et ne laisse pas habiter l’injustice sous ta tente.
15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
Alors tu lèveras ton front sans tache, Tu seras ferme et sans crainte;
16 Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
Tu oublieras tes souffrances, Tu t’en souviendras comme des eaux écoulées.
17 Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
Tes jours auront plus d’éclat que le soleil à son midi, Tes ténèbres seront comme la lumière du matin,
18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
Tu seras plein de confiance, et ton attente ne sera plus vaine; Tu regarderas autour de toi, et tu reposeras en sûreté.
19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
Tu te coucheras sans que personne ne te trouble, Et plusieurs caresseront ton visage.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
Mais les yeux des méchants seront consumés; Pour eux point de refuge; La mort, voilà leur espérance!
