< Jób 11 >
1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:
And Zophar the Naamathite answereth and saith: —
2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
Is a multitude of words not answered? And is a man of lips justified?
3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
Thy devices make men keep silent, Thou scornest, and none is causing blushing!
4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
And thou sayest, 'Pure [is] my discourse, And clean I have been in Thine eyes.'
5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
And yet, O that God had spoken! And doth open His lips with thee.
6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
And declare to thee secrets of wisdom, For counsel hath foldings. And know thou that God forgetteth for thee, [Some] of thine iniquity.
7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
By searching dost thou find out God? Unto perfection find out the Mighty One?
8 Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? (Sheol )
Heights of the heavens! — what dost thou? Deeper than Sheol! — what knowest thou? (Sheol )
9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
Longer than earth [is] its measure, And broader than the sea.
10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
If He pass on, and shut up, and assemble, Who then dost reverse it?
11 Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
For he hath known men of vanity, And He seeth iniquity, And one doth not consider [it]!
12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
And empty man is bold, And the colt of a wild ass man is born.
13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
If thou — thou hast prepared thy heart, And hast spread out unto Him thy hands,
14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
If iniquity [is] in thy hand, put it far off, And let not perverseness dwell in thy tents.
15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
For then thou liftest up thy face from blemish, And thou hast been firm, and fearest not.
16 Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
For thou dost forget misery, As waters passed away thou rememberest.
17 Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
And above the noon doth age rise, Thou fliest — as the morning thou art.
18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
And thou hast trusted because their is hope, And searched — in confidence thou liest down,
19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
And thou hast rested, And none is causing trembling, And many have entreated thy face;
20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
And the eyes of the wicked are consumed, And refuge hath perished from them, And their hope [is] a breathing out of soul!