Jób 11
1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:
Then answered Zophar the Naamathite, and said,
2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
Should not the multitude of words be answered? and should a man full of talk be justified?
3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
Should thy lies make men hold their peace? and when thou mockest, shall no man make thee ashamed?
4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
For thou hast said, My doctrine is pure, and I am clean in thy eyes.
5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
But O that God would speak, and open his lips against thee;
6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
And that he would show thee the secrets of wisdom, that they are double to that which is! Know therefore that God exacteth of thee less than thy iniquity deserveth.
7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
Canst thou by searching find out God? canst thou find out the Almighty to perfection?
It is as high as heaven; what canst thou do? deeper than hell; what canst thou know? (Sheol h7585)
9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
The measure of it is longer than the earth, and broader than the sea.
10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
If he shall cut off, and shut up, or gather together, then who can hinder him?
11 Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
For he knoweth vain men: he seeth wickedness also; will he not then consider it?
12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
For vain man would be wise, though man is born like a wild donkey’s colt.
13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
If thou preparest thy heart, and stretchest out thy hands toward him;
14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
If iniquity is in thy hand, put it far away, and let not wickedness dwell in thy tents.
15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
For then shalt thou lift up thy face without spot; yea, thou shalt be steadfast, and shalt not fear:
16 Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
Because thou shalt forget thy misery, and remember it as waters that pass away:
17 Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
And thy age shall be clearer than the noonday; thou shalt shine forth, thou shalt be as the morning.
18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
And thou shalt be secure, because there is hope; yea, thou shalt dig about thee, and thou shalt take thy rest in safety.
19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
Also thou shalt lie down, and none shall make thee afraid; yea, many shall make suit to thee.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
But the eyes of the wicked shall fail, and they shall not escape, and their hope shall be as the giving up of the ghost.
