Jób 11
1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:
Then responded Zophar the Naamathite, and said: —
2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
Should, the multitude of words, not be answered? Or should, a man full of talk, be justified?
3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
Shall, thy pratings, cause men to hold their peace? When thou hast mocked, shall there be none to put thee to shame?
4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
Since thou hast said, Right is my doctrine, and pure am I in his eyes.
5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
But, in very deed, oh that GOD would speak, that he would open his lips with thee:
6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
That he would declare to thee the secrets of wisdom, for they are double to that which actually is, —Know then that GOD could bring into forgetfulness for thee, a portion of thine iniquity.
7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
The hidden depth of GOD canst thou discover? Or, unto the furthest limit of the Almighty, canst thou attain?
The heights of the heavens, what canst thou do? Depths deeper than hades, what canst thou know? (Sheol h7585)
9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
Longer than the earth, is the measure thereof, and broader than the sea.
10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
If he sweep on, or shut up, or call together, Who then shall hinder him?
11 Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
For, he, knoweth men of falsity, and seeth iniquity, and him that doth not diligently consider.
12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
But, an empty person, will get sense, when, a wild ass’s colt, is born a man!
13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
If, thou, hast prepared thy heart, and wilt spread forth, unto him, thy hands—
14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
If, iniquity, be in thy hand, Put it far away, and let there not dwell in thy tents perversity,
15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
Surely, then, shalt thou lift up thy face free from blemish, and shalt be established, and not fear.
16 Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
For, now, shalt thou forget, sorrow, Like waters passed away, shalt thou remember it.
17 Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
Above high noon, shall rise life’s continuance, Darkness, like a morning, shall appear,
18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
And thou shalt he confident, that there is hope, and, when thou hast searched, securely shalt thou lie down;
19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
And shalt rest, with none to put thee in terror, —and many shall entreat thy favour.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
But, the eyes of the lawless, shall fail, —and, place of refuge, shall have vanished from them, and, their hope, be a breathing out of life.
