Jób 11
1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:
And Zophar the Naamathite answers and says:
2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
“Is a multitude of words not answered? And is a man of lips justified?
3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
Your boastings make men keep silent, You scorn, and none is causing blushing!
4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
And you say, My discourse [is] pure, And I have been clean in Your eyes.
5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
And yet, O that God had spoken! And opens His lips with you.
6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
And declares to you secrets of wisdom, for counsel has foldings. And know that God forgets of your iniquity for you.
7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
Do you find out God by searching? To perfection find out the Mighty One?
Heights of the heavens—what [can] you do? Deeper than Sheol—what [can] you know? (Sheol h7585)
9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
Its measure [is] longer than earth, and broader than the sea.
10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
If He passes on, and shuts up, and assembles, Who then reverses it?
11 Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
For He has known men of vanity, And He sees iniquity, And one does not consider [it]!
12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
And empty man is bold, And man is born [as] the colt of a wild donkey.
13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
If you have prepared your heart, And have spread out your hands to Him,
14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
If iniquity [is] in your hand, put it far off, And do not let perverseness dwell in your tents.
15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
For then you lift up your face from blemish, And you have been firm, and do not fear.
16 Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
For you forget misery, As waters passed away you remember.
17 Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
And age rises above the noon, You fly—you are as the morning.
18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
And you have trusted because there is hope, And searched—in confidence you lie down,
19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
And you have rested, And none is causing trembling, And many have begged [at] your face;
20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
And the eyes of the wicked are consumed, And refuge has perished from them, And their hope [is] a breathing out of soul!”
