Jób 11
1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:
Then Sophar the Naamathite answered, and said:
2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
Shall not he that speaketh much, hear also? or shall a man full of talk be justified?
3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
Shall men hold their peace to thee only? and when thou hast mocked others, shall no man confute thee?
4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
For thou hast said: My word is pure, and I am clean in thy sight.
5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
And I wish that God would speak with thee, and would open his lips to thee,
6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
That he might shew thee the secrets of wisdom, and that his law is manifold, and thou mightest understand that he exacteth much less of thee, than thy iniquity deserveth.
7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
Peradventure thou wilt comprehend the steps of God, and wilt find out the Almighty perfectly?
He is higher than heaven, and what wilt thou do? he is deeper than hell, and how wilt thou know? (Sheol h7585)
9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
The measure of him is longer than the earth, and broader than the sea.
10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
If he shall overturn all things, or shall press them together, who shall contradict him?
11 Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
For he knoweth the vanity of men, and when he seeth iniquity, doth he not consider it?
12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
A vain man is lifted up into pride, and thinketh himself born free like a wild ass’s colt.
13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
Rut thou hast hardened thy heart, and hast spread thy hands to him.
14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
If thou wilt put away from thee the iniquity that is in thy hand, and lot not injustice remain in thy tabernacle:
15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
Then mayst thou lift up thy face without spot, and thou shalt be steadfast, and shalt not fear.
16 Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
Thou shalt also forget misery, and remember it only as waters that are passed away.
17 Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
And brightness like that of the noonday, shall arise to thee at evening: and when thou shalt think thyself consumed, thou shalt rise as the day star.
18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
And thou shalt have confidence, hope being set before thee, and being buried thou shalt sleep secure.
19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
Thou shalt rest, and there shall be none to make thee afraid: and many shall entreat thy face.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
But the eyes of the wicked shall decay, and the way to escape shall fail them, and their hope the abomination of the soul.
