Jób 11
1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:
Daarop nam Sofar van Naäma het woord, en sprak:
2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
Zo’n praatvaar zou onbeantwoord blijven, Zo’n held met de lippen in het gelijk gesteld;
3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
Uw zwetsen zou anderen tot zwijgen brengen, Uw onzinnig gebrabbel door niemand worden beschaamd?
4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
Gij zegt tot God: Mijn wandel is rein, Ik ben onberispelijk in uw oog!
5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
Wilde God maar eens spreken, Zijn lippen tegen u openen,
6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
U de geheimen der Wijsheid ontvouwen, Die zo moeilijk zijn te verstaan: Dan zoudt ge erkennen, dat God van u eist, Wat uw misdaad verdient.
7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
Zoudt ge de diepten Gods kunnen peilen, De alwetendheid van den Almachtige doorgronden?
Zij is hoger nog dan de hemelen: Wat kunt ge beginnen; Dieper nog dan de onderwereld: Wat kunt ge begrijpen; (Sheol h7585)
9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
Haar meetsnoer is langer dan de aarde, En breder nog dan de zee!
10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
Als hij iets laat passeren, het verborgen houdt, Of het ruchtbaar maakt: wie zal Hem weerhouden?
11 Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
Want Hij doorschouwt de bedriegelijke mensen; Hij kent het kwaad, het ontgaat Hem niet!
12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
Maar een leeghoofd zal dit eerst begrijpen, Als het jong van een ezel een mensenkind wordt!
13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
Maar wanneer gij er acht op wilt slaan, En tot Hem uw handen verheft,
14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
De misdaad uit uw hand verwijdert, En in uw tenten geen onrecht laat wonen:
15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
Dan heft ge smetteloos het hoofd omhoog, Dan staat ge vast, en behoeft niet te vrezen.
16 Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
Ja, dan zult ge de ellende vergeten, Er aan denken als aan water, dat voorbij is gestroomd;
17 Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
Dan rijst uw leven klaarder nog dan de middag, En uw duisternis zal als de morgen zijn;
18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
Dan zult ge vertrouwen, Want er is weer hoop! Dan gaat ge weer slapen onder veilige hoede,
19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
Dan legt ge u neer, en schrikt niemand u op; Dan dingen velen naar uw gunst,
20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
Terwijl de ogen der bozen versmachten: Want die blijven van iedere toevlucht verstoken, Hun enige hoop is hun laatste zucht!
