Jób 11
1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:
Da svarede Zofar, Naamathiten, og sagde:
2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
Skal der ikke svares til de mange Ord? og mon en mundkaad Mand skal beholde Ret?
3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
Skal din Skvalder bringe Folk til at tie? og skal du bespotte, og ingen beskæmme dig?
4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
Thi du sagde: Min Lærdom er klar, og jeg er ren for dine Øjne.
5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
Men gid dog Gud vilde tale og oplade sine Læber imod dig!
6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
og at han vilde kundgøre dig Visdoms skjulte Ting! thi i den er dobbelt Kraft; da skulde du vide, at Gud endog eftergiver dig noget af din Misgerning.
7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
Mon du kan naa til Guds Dybheder? mon du kan naa til den Almægtiges Begrænsning?
Den er saa høj som Himmelen, hvad vil du gøre? den er dybere end Helvede, hvad kan du vide? (Sheol h7585)
9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
Dens Maal er længere end Jorden, den er bredere end Havet.
10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
Naar han farer frem og lukker til eller forsamler, hvo vil da holde ham tilbage?
11 Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
Thi han kender forfængelige Folk og ser Uretfærdighed; skulde han da ikke agte derpaa?
12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
Men en uforstandig vil faa Forstand, naar et Vildæsels Føl fødes til Menneske.
13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
Dersom du bereder dit Hjerte og udstrækker dine Hænder til ham,
14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
dersom du kaster Uretfærdigheden, som er i din Haand, langt bort og ikke lader Uret bo i dine Telte,
15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
da skal du, fri for Lyde, kunne opløfte dit Ansigt og blive fast og ikke frygte.
16 Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
Thi du skal glemme din Møje, du skal komme den i Hu som det Vand, der er løbet forbi.
17 Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
Og din Levetid skal gaa frem klarere end Middagen, Mørket skal vorde som Morgenen.
18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
Og du skal være tryg, thi der er Haab, og du skal spejde omkring dig og sove tryggelig.
19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
Og du skal lægge dig, og ingen skal forfærde dig; og mange skulle bønfalde for dit Ansigt.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
Men de ugudeliges Øjne skulle hentæres, og deres Tilflugt skal gaa tabt for dem, og deres Haab aandes ud med Livet.
