Jób 11
1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:
Sofar iz Naama progovori tad i reče:
2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
“Zar na riječi mnoge da se ne odvrati? Zar će se brbljavac još i opravdati?
3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
Zar će tvoje trice ušutkati ljude, zar će ruganje ostat' neizrugano?
4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
Rekao si: 'Nauk moj je neporočan, u očima tvojim čist sam i bez ljage.'
5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
Ali kada bi Bog htio progovorit' i otvorit usta da ti odgovori
6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
kada bi ti tajne mudrosti otkrio koje um nijedan ne može doumit', znao bi da ti za grijehe račun ište.
7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
Možeš li dubine Božje proniknuti, dokučiti savršenstvo Svesilnoga?
Od neba je više: što još da učiniš? Od Šeola dublje: što još da mudruješ? (Sheol h7585)
9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
Duže je od zemlje - šire je od mora!
10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
Ako se povuče, ako te pograbi, ako na sud preda, tko će mu braniti?
11 Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
Jer on u čovjeku prozire prijevaru, vidi opačinu ako i ne gleda.
12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
Čovjek se bezuman obraća k pameti i divlji magarac uzdi se pokori.
13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
Ako li srce svoje ti uspraviš i ruke svoje pružiš prema njemu,
14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
ako li zloću iz ruku odbaciš i u šatoru svom ne daš zlu stana,
15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
čisto ćeš čelo moći tad podići, čvrst ćeš biti i bojati se nećeš.
16 Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
Svojih se kušnja nećeš sjećat' više kao ni vode koja je protekla.
17 Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
Jasnije će tvoj život sjat' no podne, tmina će se obratit' u svanuće.
18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
U uzdanju svom živjet ćeš sigurno i zaštićen počivat ćeš u miru.
19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
Kad legneš, nitko te buniti neće; mnogi će tvoju tražiti naklonost.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
A zlikovcima ugasnut će oči, neće im više biti utočišta: izdahnut', bit će jedina im nada.”
