Jób 10
1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
Мән өз җенимдин нәпрәтлинимән; Өз дәрдимни төкүвалай; Қәлбимдики аһ-заримни сөзливалай.
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
Мән Тәңригә: «Мениң гунайимни бекитмә; маңа көрсәткинки, Сән зади немә үчүн мән билән дәвалишисән?
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
Адәмни әзгиниң, Өз қолуң билән яратқиниңни чәткә қаққиниң Саңа пайдилиқму? Яманларниң сүйқәстигә нур чачқиниң яхшиму?
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
Сениң көзүң инсанниңкидәк аҗизму? Сән адәмләр көргәндәк хирә көрәмсән?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
Сениң күнлириң өлидиған инсанниң күнлиридәк чәкликму? Сениң жиллириң инсанниң жиллиридәк қисқиму?
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
Сән мениң рәзил адәм әмәслигимни билип туруп, Сениң қолуңдин қутулдурғидәк һеч кимниң йоқлуғини билип туруп, Немишкә мениң хаталиғимни сорап жүрисән? Немишкә мениң гунайимни сүрүштүрисән?» — дәймән.
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
— Сән Өз қоллириң билән мени шәкилләндүрүп, бир гәвдә қилип яратқансән; Бирақ Сән мени йоқатмақчисән!
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Сән лайни ясиғандәк мени ясиғиниңни есиңдә тутқайсән, дәп йелинимән; Сән мени йәнә тупраққа қайтурамсән?
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Сән [устилиқ билән] мени сүттәк қуюп чайқап, Мени иримчиктәк уютқан әмәсму?
11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
Сән терә һәм әт билән мени кийиндүргәнсән, Устихан һәм пәй билән бирләштүрүп мени тоқуғансән.
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
Сән маңа һаят һәм меһри-шәпқәт тәқдим қилғансән, Сән сөйгүң билән роһумдин хәвәр алдиң.
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
Бирақ бу ишлар Сениң қәлбиңдә йошуруқлуқ еди; Буларниң әслидә қәлбиңдә пүкүклигини билимән.
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
Гуна қилған болсам, Сән мени күзитип жүргән болаттиң; Сән мениң қәбиһлигимни җазалимай қоймайттиң.
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
Рәзил һесапланған болсам, маңа бала келәтти! Һәм яки һәққаний һесаплансамму, қаттиқ номусқа чөмүп, азапқа чөмгинимдә, Бешимни йәнила көтиришкә җүръәт қилалмайттим;
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
Һәтта [бешимни] көтиришкә җүръәт қилсамму, Сән әшәддий ширдәк мениң пейимгә чүшәттиң; Сән маңа карамәт күчүңни арқа-арқидин көрситәттиң.
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
Сән мени әйипләйдиған гувачилириңни қайтидин алдимға кәлтүрисән; Маңа қаритилған ғәзивиңни зор қилисән; Күчлириң маңа қарши долқунлап кәлмәктә.
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
Сән әслидә немишкә мени балиятқудин чиқарғансән? Кашки, мән чачрап кәткән болсам, һеч адәм мени көрмәс еди!
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
Мән һеч қачан болмиған болаттим! Балиятқудин беваситә гөргә апирилған болаттим!
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
Мениң азғинә күнлирим түгәй дегән әмәсму? Шуңа мән барса кәлмәс йәргә барғичә, — Қараңғулуқ, өлүм сайә болған зиминға, — Зулмәт бир зиминға, йәни қараңғулуқниң өзиниң зиминиға, Өлүм сайисиниң зиминиға, Тәртипсиз, һәтта өз нури қап қараңғу қилинған шу зиминға барғичә, Маңа азрақ җан кириш үчүн, Ишиңни бир дәқиқә тохтат, мәндин нери бол!».
21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
