Jób 10
1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
¡Mi alma está hastiada de mi vida! Daré rienda suelta a mi queja. Hablaré con la amargura de mi alma.
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
Diré a ʼElohim: ¡No me condenes! Hazme saber por qué contiendes conmigo.
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
¿En verdad, es justo para Ti oprimir, desechar la obra de tus manos y favorecer el designio de los perversos?
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
¿Tienes ojos humanos y miras como mira el hombre?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
¿Son tus días como los días del hombre o tus años como los años del hombre,
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
para que indagues mi iniquidad e investigues mi pecado?
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
Tú sabes que no soy culpable, y que no hay quien libre de tu mano.
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
Tus manos me hicieron y me formaron. ¿Y ahora me destruyes?
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Recuerda, te ruego, que del barro me moldeaste. ¿Y al polvo me harás volver?
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
¿No me vertiste como leche y me cuajaste como queso?
11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
Me cubriste de piel y de carne, con huesos y tendones me tejiste.
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
Me otorgaste vida y misericordia, y tu cuidado preservó mi espíritu.
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
Tenías estas cosas ocultas en tu corazón. Yo sé que esto estaba contigo.
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
Si peco, Tú me observas, y no me tendrás como limpio de mi culpa.
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
Si soy malo, ¡ay de mí! Y si soy justo, no levantaré mi cabeza. Estoy hastiado de la afrenta y de ver mi aflicción.
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
Si mi cabeza se levanta, me cazas como a león y vuelves a mostrar tus proezas en mí.
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
Renuevas tus testigos contra mí y aumentas contra mí tu furor como tropas de relevo.
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
¿Por qué entonces me sacaste de la matriz? ¡Hubiera yo expirado sin que ningún ojo me viera!
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
Sería como si nunca hubiera existido, llevado del vientre a la tumba.
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
¿No son pocos mis días? Cesa pues, y déjame, para que me consuele un poco
21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
antes que me vaya a la región tenebrosa de la muerte para no volver,
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
tierra de oscuridad, lóbrega, lugar de sombra de muerte, sin orden, donde la luz es como densa oscuridad.
