Jób 10
1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
“Tedio de vida tiene mi alma, daré libre curso a mis quejas; hablaré con la amargura de mi alma.
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
Diré a Dios: «No me condenes»; dime por qué contiendes conmigo.
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
Te parece acaso bien oprimirme, desechar la obra de tus manos, y favorecer los designios de los malvados?
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
¿Tienes Tú ojos de carne, y miradas como miradas de hombre?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
¿Son tus días como los días de los mortales, y tus años como los años humanos,
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
para que vayas inquiriendo mi culpa y buscando mi pecado,
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
aunque sabes que no soy malo, y que nadie puede librarme de tu mano?
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
Tus manos me han plasmado y me han hecho todo entero ¿y ahora quieres destruirme?
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Recuerda que me formaste como barro, y ahora me reduces a polvo.
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
¿No me vaciaste como leche, y cual queso me cuajaste?
11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
De piel y de carne me revestiste, y me tejiste de huesos y nervios;
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
vida y favores me has concedido, y tu protección me ha conservado la vida.
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
Mas lo guardaste en tu corazón; bien sé que esto era tu designio.
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
Si peco, Tú me observas; y no me perdonarás mi culpa.
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
Si hago mal, ¡ay de mí! y si soy inocente ni aun así puedo alzar mi cabeza, harto como estoy de oprobio y viendo mi miseria.
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
Y si la alzo, me das caza como león, repites contra mí tus terrores;
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
renuevas tus pruebas contra mí, y acrecientas conmigo tu saña, me atacan cada vez nuevos ejércitos (de males).
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
¿Por qué me sacaste del seno materno? Estaría ahora muerto, sin que ojo alguno me hubiera visto.
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
Sería como si nunca hubiese existido, llevado del seno materno al sepulcro.
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
¿No son pocos mis días? Que Él me deje pues, y que se retire de mí para que pueda alegrarme un poco,
21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
antes que me vaya, para no volver, a la tierra de tiniebla y de sombra de muerte,
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
tierra de tiniebla, parecida a densísima lobreguez, sombra de muerte, sin orden alguno, cuya luz es semejante a espesas tinieblas.”
