Jób 10
1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
Minha alma está cansada de minha vida. Darei liberdade à minha queixa sobre mim; falarei com amargura de minha alma.
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
Direi a Deus: Não me condenes; faz-me saber por que brigas comigo.
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
[Parece] -te bem que [me] oprimas, que rejeites o trabalho de tuas mãos, e favoreças o conselho dos perversos?
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
Tens tu olhos de carne? Vês tu como o ser humano vê?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
São teus dias como os dias do ser humano, ou teus anos como os anos do homem,
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
Para que investigues minha perversidade, e pesquises meu pecado?
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
Tu sabes que eu não sou mau; todavia ninguém há que [me] livre de tua mão.
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
Tuas mãos me fizeram e me formaram por completo; porém agora tu me destróis.
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Por favor, lembra-te que me preparaste como o barro; e me farás voltar ao pó da terra.
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Por acaso não me derramaste como o leite, e como o queijo me coalhaste?
11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
De pele e carne tu me vestiste; e de ossos e nervos tu me teceste.
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
Vida e misericórdia me concedeste, e teu cuidado guardou meu espírito.
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
Porém estas coisas escondeste em teu coração; eu sei que isto esteve contigo:
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
Se eu pecar, tu me observarás, e não absolverás minha culpa.
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
Se eu for perverso, ai de mim! Mesmo se eu for justo, não levantarei minha cabeça; estou farto de desonra, e de ver minha aflição.
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
Se [minha cabeça] se exaltar, tu me caças como um leão feroz, e voltas a fazer em coisas extraordinárias contra mim.
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
Renovas tuas testemunhas contra mim, e multiplicas tua ira sobre mim; combates vêm sucessivamente contra mim.
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
Por que me tiraste da madre? [Bom seria] se eu não tivesse respirado, e nenhum olho me visse!
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
Teria sido como se nunca tivesse existido, e desde o ventre [materno] seria levado à sepultura.
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
Por acaso não são poucos os meus dias? Cessa [pois] e deixa-me, para que eu tenha um pouco de alívio,
21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
Antes que eu me vá para não voltar, à terra da escuridão e da sombra de morte;
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
Terra escura ao extremo, tenebrosa, sombra de morte, sem ordem alguma, onde a luz é como a escuridão.
